2015. április 09.
Kedves Jelenlévő!
Ha a hatvanas években készült és fontos szakkönyvet nyitjuk ki, a „Gyógyító növények” címűt.
Kétféle megnevezéssel is találkozunk a csodás növény kapcsán, úgymint: kanadai aranyvessző, vagy kis aranyvessző. Tőlünk távoli országok népei, így Észak-Amerika őslakosai régóta kiemelt figyelemmel használják gyógyításaikban.
.jpg)
Természetesen Krisztus után ezer évvel, Hildegard von Bingen a kolostori gyógyászatban elengedhetetlennek tartja német földön.
Ma, hazánkban „özönnövényként” sok helyen haraggal viseltetnek iránta elsősorban allergizáló hatása miatt a virágzása idején.
A vese stimulálásában, dinamizálásában van szerepe a népi gyógyászatban.
A vese szerepe az emberi szervezetben a lélekhez kapcsolt módon a sértettséggel is összefüggést mutat. Itt nem feladatunk a különböző szemléletek minősítése, pusztán körbe szeretnénk vezetni Önöket azon a mezsgyén, amely határoló vonala a körülöttünk lévő sokszínű „hospitációs” kertnek. Az előbbi furcsa kifejezés nem véletlen, hiszen a középkori és későbbi, a barokk korban is meglévő „ispotályokhoz” nagyon is kapcsolódik a növény magyar neve: Istápfű. Megemlítenénk a győri Rohmer-ház melletti templomi ispotályos házat!
Ő az, aki istápol bennünket, ha elfogadjuk tőle.
Ez a növényünk egyik ALKOTÓELEME a szappan családnak. Természetesen a bakonyi területeken jelen lévőkkel dolgozunk.
Szeretettel:
Ősök Háza Vitárium
