2015. március 9.
Kedves Olvasó!
Minap egy interjúban a többszörös világbajnok sportoló anyuka, munkája kapcsán említette, hogy milyen nehezen éli meg a családja, kisgyermeke távolságát a külföldi edzőtáborok miatt. Ezt sommásan az érintés hiányában fogalmazta meg.
Dr. Zalmanov a harmincas-negyvenes-ötvenes években összeállított módszere nagyon sok hasonlóságot mutat, érthetően orvosi megközelítésben a bőr szerepéről.
Ő nyilvánvalóan a „kapilláris terápia” szempontjából, a bőr felszívó, áteresztő, táplálható hatásaival hívta fel a figyelmet a bőrünk kiemelkedő szerepére.
Sikeres munkájának lényege nem a konkrét szervi gyógyítást tartotta fontosnak, hanem azokat az impulzusokat, amelyek hatására a szervezet önmaga végzi el a védő funkcióit.
A megvalósítás pedig a nagyon egyszerűnek tűnő fürdetési terápiasor kialakításában rejlett.
Érthető hogy, azok a „módozatok”, amelyek a velünk való gondoskodással, vagy magunk gondozásával összhangban vannak, sokszor fátyolszerűen válnak áttetszővé abban a ritmikában, amely a modern mindennapjainkat határozza meg.
Nem szeretnék a bőrrel kapcsolatos gyógyításoknál külön technikákat kiemelni, csak összességében tisztelegni a valóság és belső terünk között élő határoló kapu előtt.
A rövid mondatok abban szeretnék Önöket megerősíteni, hogy az Anyukák, Nagypapák, Nagymamák, Apák, vagy az egymást szerető emberek „minősített érintése” a fontos.
Ha nincs velünk hasonlóan gondolkodó, akkor a körülöttünk lévő környezet boldogan segít a gyógyulásban.
Meglepőnek tűnhet, de sokszor a modern eszközrendszerben is ott lehetnek a régiek üzenetei az elfelejtett „Bőrkapuhoz”.
Legyen az méz, túró, lekvár, zsír, olaj, víz, vagy ecet.
További anyagaink elérhetősége: Szőke Szappan
Szeretettel:
Ősök Háza Vitárium
