Itt járunk :: Hírmondó - Nagyböjt 5. vasárnapjaCHAT
Nagyböjt 5. vasárnapja
Útravaló

Április 2: Nagyböjt 5. Vasárnapja

(Ma országos gyűjtés a Szentföld javára.)

Az imaapostolság szándéka:

Egyetemes – A fiatalokért, hogy képesek legyenek a saját meghívásukra nagylelkűen választ adni, komolyan elgondolva annak lehetőségét is, hogy az Úrnak szenteljék magukat a papságban vagy a szerzetesi életben.

Én vagyok a feltámadás és az élez. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog.”

 

Szentmise olvasmányai:

  1. Ez 37,12b-14 „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.”

  2. Róm 8,8-11 „Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek.”

  3. Jn 11,1-45 Lázár feltámasztása.

 

Elmélkedés:

 

János evangéliuma szerint az Ige azért lett emberré, hogy életet és világosságot hozzon. Lázár feltámasztása Jézusnak talán a legjelentősebb csodája. A tett színhelye Betánia, Jeruzsálemtől 2 km-re az Olajfák-hegye keleti lejtőjén. Itt lakott Lázár nővéreivel. Jézus szerette ezt az előkelő vallásos családot, tanítványaival többször meglátogatta és tanította.

 

 

A családtagok a barátságon alapuló lelkivezetés, meg Lázár halála és feltámasztása által jutottak el a Jézusban kiteljesedő hitre.

            Mivel Jézusnak az előző ünnep alkalmával nagy vitái voltak Jeruzsálemben, azért utána átment a Jordán keleti oldalára, Pereába és ott tanított. Ott közölték Jézussal a nővérek üzenetét: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Szent János az eseményt katekézis formában adja elő, kiemelve benne a hitbeli tanítást. Emlékszünk a múlt vasárnapi evangéliumi szakaszra, hogy a vakon született láttán a tanítványok megkérdezték Jézust: ki vétkezett? Ekkor Jézus ezt válaszolta: „Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei”. Jézus a Lázár nővérek üzenete hallatán hasonlóképpen válaszolt: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Szent János előadásában megfigyelhetjük, hogy mindig az ember kezdeményez, erre Jézus válaszol és cselekszik, majd a csoda megtörténte után valami nagyon fontos igazságot közöl.

A kapott üzenet után két napra Jézus indítványozza, hogy menjenek Judeába. Erre halálfélelem fogta el a tanítványokat. Jézus hasonlattal figyelmeztette őket, hogy az Atya az ő idejét éppúgy kijelölte, mint a nappalét és az éjszakáét. Ő az Atya akaratát követi, tehát nem botladozik, nem téved. Ami vele fog történni, attól nem kell félnie, mert mind benne van az Isten tervében. Így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” A tanítványok félelmét igazolja magyarázkodásuk: „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – csak ne menjenek Jeruzsálem közelébe. Ekkor Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt.” Tamás lemondóan hozzá fűzi: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” Jézus tudja, hogy életre kelti Lázárt, azért halálát alvásnak nevezi. Hasonlóan szólt Jairus leányánál is. Mondta mindezt azért, mert amilyen könnyű nekünk az alvó embert felkölteni, épp oly könnyű neki teremtő isteni hatalmával a halottat életre kelteni. Jézus késlekedésével nem vétett a szeretet ellen, mert ami ezután történik, az a tanítványok hitét jobban megerősíti, mintha a beteg Lázárt gyógyította volna meg.

 

A következő helyszín Betánia. Amikor Jézus megérkezett, Lázár már negyednapja a sírban volt. Lázár nővérei nagyon remélték Jézus segítségét, ezért is ismételték mindegyre a találkozáskor: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megígéri Lázár feltámadását, de Márta csak a végső feltámadásra gondol. Jézus kinyilatkoztatja magát Mártának úgy, mint a szamariai asszonynak és vakon születettnek: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.  Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ekkor felemelte tekintetét Jézusra, élő hittel belátott Isten természetfeletti világába és ez a húsvéti vallomás fakadt ajkán: „Igen, Uram, - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Mária is megérkezett, fájdalmasan mondja, amit már Márta elmondott és sírva odaborult Jézus lábához. Jézus először hitet kért, most emberségét mutatja meg, hogy lássuk, hogy együtt érez fájdalmainkkal: könnyekre fakadt. „Hová tettétek? – kérdezte megindultan. A barlangsírhoz érve Jézus kéri, hogy hengerítsék el a követ. Márta tiltakozik, hogy már szaga van. Jézus kéri a külső cselekedetet, kihangsúlyozva: „ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.” Isten dicsősége, valamilyen jel, amely tanúsítja Isten jelenlétét, erejét, segítségét. Jézus teremtő isteni szavával hangosan beszól a sírba: „Lázár, jöjj ki. S a halott kijött.” Most Jézus úgy áll előttünk, mint a feltámadás és az élet, a halál legyőzője, aki Istenfiúi szavával az Atya akaratát teljesítette. Jézus teremtő szava nemcsak létbe hívó, hanem létezésünket átváltoztató, örök életbe emelő szó is. Ezeket az életadó szavakat Jézus önmagában bírja, az Atyától kapja. Jézus abban az örök életben akar részesíteni bennünket, amely az övé, és amelyet húsvétvasárnapján ki fog nyilvánítani. Ez az átváltoztatott élet, amely már túl van a halál határán nem érezhető itt földön, mégis életcsíraként van bennünk.

Jézus nagy felfordulást okozott Lázár feltámasztásával, mert a jelen természet rendjét borította fel. Lázárt a halálból a földi életbe szólította vissza, hogy megváltásával a földi életből az Isten világba tudja beemelni. Lázár feltámasztásának híre rövid idő alatt az egész országban elterjedt, nagyon sokan hittek Jézusban, ezzel az Atya is, a Fiú is megdicsőült.

Ugyanekkor lelepleződik az indíték, amiért a nép vezetői elutasítják Jézust, a Messiást: a farizeusok vallási alapon, mivel nem állt közéjük és nem vállalta a politikai szabadítást, csalódtak Jézusban, és mint hamistanítót ítélik el. A főpapok pedig politikai megfontolásból ítélik el Jézust, mert messiási küldetése a nép és saját állásuk elleni veszedelemnek tűnt. A zsidó papság azt is soknak tartotta, amit eddig művelt. Ezért elhatározták, hogy Jézust is, Lázárt is megölik.

Húsvéti keresztségre és a keresztségi fogadalom megújítására készülve tudatosítsuk, hogy feltámadásunk alapja az isteni életből való részesedésünk, mely szentségi módon az Egyházban folyamatos. Sőt mindenki életre támadhat a lelki halálból, ha hisz és újjászületik a szentségek által. Amint Jézus is átment a halálon a másik életbe és onnan győztesként tért vissza, s felragyogtatta előttünk a föltámadást és az örök életet, úgy segít át minket is e földi életből az örök életbe szentségei révén, mert szavai el nem múlnak. Megkeresztelkedésünk óta a föltámadást hordozzuk magunkban, amit hittel fogadott teremtő igéi idéztek elő bennünk. Ehhez az élethez mérjünk minden földi dolgot és eseményt, soha semmit se nézzünk önmagában. Így már nem a mulandóknak élünk, hanem az örökkévaló Istennek.

Forrás: Virtuális Plébánia / Csíkszereda, 2005. 03. 08. Darvas-Kozma József

 

Reményik Sándor: Feketevasárnap

 

Ez nagy küzdelem volt. 
És végveszedelem.
De mégis, 
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is. 
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok. 
S most jönnek, újra jönnek
Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok. 
Pedig ha most nem fordul, 
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem, 
Gyökeresen és tökéletesen,
Ha jóság, tisztaság, 
Békesség és erő
Új, szent forrása szívemből nem fakad: 
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna, 
S pihennék föld alatt.

1934. október 10.

Hírek

Április 7. 15:00 Kersztúti ájtatosság Kapolcs

Április 7. 17:30: – Ének Kör próba a Vigántpetendi Templomban

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes