Itt járunk :: Hírmondó - Nagyböjt 2. vasárnapjaCHAT
Nagyböjt 2. vasárnapja
Útravaló

Március 12: Nagyböjt 2. vasárnapja

És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.”

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. Ter 212,1-4a Isten Ábrahámnak ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi, s általa nyer áldást a föld minden nemzetsége.

  2. 2Tim 1,8b-10 – Isten kegyelme által hív, amelyet ha meghallunk és elfogadunk előttünk is felragyog az élet és a halhatatlanság.

  3. Mt 17,1-9 – Jézus rejtett isteni méltósága nyilvánul meg a hegyen Péter, Jakab és János számára.

 

Elmélkedés:

 

Íme a totális kommunikáció! A tanítványok minden érzékszervükkel vesznek részt benne. Jobb híján Máté látomásról beszél, de a kulcsmondat mégis hallomásból jut tudatukba, és a félelmet csak a testi érintés szüntette meg. Vajon milyen illata volt a jelenésnek? Szent Ignác lelkigyakorlataiban arra buzdítja a szemlélődőt, használja minden érzékszervét, hogy a misztériumot ízlelhesse: „szagoljam szagló érzékemmel …” „ízleljek ízlésemmel”, „tapintásommal érzékeljem” – ezek követik a látást és a hallást (Ötödik gyakorlat). Nem is tudok jobb elmélyülést ajánlani a hegyen történtekbe, mint ezt a teljes bevetést, hogy a virtualitás valóssággá váljon bennem.

 

Nem elég látni Isten dicsőségét, és hallani „hangját”, tapintanom, ízlelnem és szagolnom is kell. Pontosan ezt tesszük az eucharisztiában, amelyben Isten teljesen felkínálja magát érzékeinknek. Azaz: tehetnénk! Meg kell tanulnunk az élményt teljességében magunkévá tenni. Ízleljétek és lássátok milyen jó az Úr – mondja az áldoztató, és mi is átváltozhatunk, ahogy az Úr átváltozott. Miért van akkor, hogy oly sanyarú arccal cipeljük magunkat az oltár elé? Ki hiszi el nekünk, hogy öröm tölti el szívünket, ha nem boldogság izzik arcunkon, ha szemünk nem tündöklik az örömtől?

Van a történetnek egy rejtett csattanója.
A misztérium megértése párbeszédben történik. Jézus maga Mózessel és Illéssel beszélgetve érti meg, hogy eljött a Kinyilatkoztatás órája, az Igazságé. Az ő ideje, amely szabadságunk születésének pillanata. Ha Jézus és Atyja azt akarta, hogy e bensőséges beszélgetésnek tanúi legyünk, akkor valamit el akart mondani nekünk az ima pár-beszéd jellegéről. Még egy olyan misztikus pillanat, mint az Úr átváltozása, is csak a párbeszédben nyeri el végső jelentését. Mi ezt imának mondjuk. Beszélgessünk hát Jézussal.”

Forrás: Kiss Ulrich SJ 2005.

Szent Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan 40 nappal keresztre feszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot. Nagyböjt első hetében tehát a pusztában történt kísértések helyétől eljutottunk a színeváltozás helyéig. Gyengeségeink, bűneink, kísérthetőségeink, gyarlóságaink az elmúlt héten szembesíthettek bennünket arra, hogy mennyire szüksége van lelkünknek az égi segítségre. A mai vasárnap, - és tulajdonképpen minden vasárnap - azonban megtapasztalhatjuk Jézus különleges isteni mivoltát. Az előttünk álló hét indítson arra minket, hogy keressük azokat az érzéseket, alkalmakat, lehetőségeket, amikben megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Ha ezekről a tapasztalásokról még tanúságot is tudunk tenni a körülöttünk élők felé, akkor méltán fog tükröződni életünkön keresztényi hitünk.

 

Az elmúlt hetekben közösségeinkből több testvérünket is elkísértük utolsó útján. A földi élet látható, megtapasztalható végessége megindítóan hat hívőre, hitetlenre egyaránt. Könnyek, fájdalmak között, hallgatagon, némileg talán zavartan, de mindenképpen megrendülten áll az ember ilyenkor a ravatalnál. Már nem virrasztunk egész éjszaka, ritkán imádkozunk halottainkért, de abban a tudatban, hogy a végtisztességet mindenki megérdemli, elhelyezzük az emlékezés virágait a sírnál. Most a szent negyven nap ideje alatt, elvonulásainkban, Istennel való magunkra maradásunkban különösen érzékennyé teszi az emberi szívet a halál jelenvalósága. Amikor azonban búcsút veszünk az elhunyttól, és az énekben felhangzik: „Gyertek érte égi szentek, szent angyalok érte jertek” - reménnyel tölti el a szívet, hogy valóban találkozunk még. A hegyen megmutatkozó isteni erő és Húsvét fénye ad ehhez a reményhez bizodalmat. A szentáldozás pedig mindenkinek, aki részesedik benne, átváltozásra, megerősödésre alkalmas lelkületet ad. Ebben bízva mondhatjuk:

Suscipe me, Domine, secundum eloquium tuum et vivam, et non confundas me ab expectatione mea.

Fogadj el engem, Uram, szent igéd szerint, hogy neked éljek. Ne szégyeníts meg, mert benned bíztam.”

– Kívánom, hogy ez a zsoltár adjon kitartó erőt a mindennapokhoz!

-ágnes-

 

Reményik Sándor

 

Lefelé menet

 

Máté 17.1.

 

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó. 
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, 
Mégis: a hegyen lakni Vele jó. 
Maradni: örök fészket rakni volna jó. 
De nem lehet. Már sáppad a csoda, 
Az út megint a völgybe lehalad. 
Jézus a völgyben is Jézus marad. 
De jaj nekünk! 
Akik a völgybe Vele lemegyünk, 
Megszabadított szemű hegy-lakók 
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. 
Elfelejtjük az elsápadt csodát. 
És lenn, a gomolygó völgyi borúban, 
Az emberben, a szürke-szomorúban 
Nem látjuk többé az Isten fiát.

2.
Testvérem, társam, embernek fia. 
Igaz: a hegyen nem maradhatunk. 
Igaz: a völgyben más az alakunk, 
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. 
Botránkozásul vagyok neked én 
És botránkozásul vagy te nekem, 
Mégis: legyen nekünk vigasztalás, 
Legyen nekünk elég a kegyelem: 
Hogy láttuk egymás fényes arculatját, 
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.

 

Kolozsvár, 1931. február 22.

 

Juhász Gyula

 

A Tábor hegyén

Ez volt hegye az elragadtatásnak.
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.

Aranyos arccal fölnézett a Mester,
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!

Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.

És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!

Nem szólt a Mester. A fény és a mámor
Elrebbent mirhaillatként arcáról
S lenézett a hegy napos magosából...

És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,
Látta a méla, néma olajfákat,
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!

 

 

Hírek

Március 17. 17:00 - Keresztúti ájtatosság Kapolcs

Március 17. 18:00Ének Kör a kapolcsi Molnárházban

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes