Itt járunk :: Hírmondó - Nagyböjt 1. vasárnapjaCHAT
Nagyböjt 1. vasárnapja
Útravaló

Március 5: Nagyböjt 1. vasárnapja

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. Ter 2,7-9; 3,1-7a Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, aki azonban engedett a csábításnak és evett a tiltott gyümölcsből.

  2. Róm 5,12-19 – „Mert miként egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek igaz volta minden ember életére megigazulást áraszt.”

  3. Mt 4,1-11 – Jézus negyven napig böjtölt, s ezután megkísértette őt a sátán.

Elmélkedés:

Az elmúlt hét hamvazószerdájával kezdetét vette a nagyböjt. Az a nagyböjt, amelynek neve igazából ez: a húsvéti előkészület szent negyvennapja. Ez az igazi név jelzi, hogy ebben az időszakban nem is a böjtölésen van a hangsúly, hanem az előkészületen. A szent negyvennap önmagában nem állja meg a helyét. Értelmét a húsvétra irányultságában kapja meg.

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Keresztény hitünk magva, az emberi lét értelmének kulcsa. Hitünk minden tanítása és megnyilvánulása a húsvét titkában forrásozik. A húsvét az igazi örömmel tölti el a hívőt. Azzal az örömmel, amely emberi létünk alapvető félelmének, a halállal kapcsolatban érzett félelemnek a homlokegyenest ellenkezője és kioltója. Örömünk pedig a közösségi ünneplésben lesz kézzelfoghatóvá.

Erre a nagy ünnepre fel kell készülni. Egy bálra is készül az ember, vagy egy színházlátogatásra.

Hát akkor mennyire fel kell készülni az emberi létünk értelmét feltáró ünnepre a húsvétra.

Jézus egész élete a húsvétra való készület volt. De amikor rejtett názáreti évei után kilép a nyilvánosság elé, akkor különösen felkészül. A megkeresztelkedése után a pusztaságba vonul, pontosabban a Lélek, a Szentlélek vitte őt oda. A pusztaság az a hely, ahol nincs semmi, vagy legalábbis sokkal szegényebb az élővilága, változatossága egy ilyen helynek, mint mondjuk egy erdőnek. A puszta egy ingerszegény környezet, ahol az embert figyelmét nem kötik le a különféle fizikai ingerek. Az igazi pusztában csak a sziporkázó kék ég van és kősivatag.

Ez a pusztaság csak külső pusztaság, amely utal a belső pusztaságra, melyet lelkünkben kell kialakítani. Lelkünkből is el kell távolítani minden olyan dolgot, amely fölöslegesen leköti figyelmünket. Csak egyetlen egy dolog maradhat ott: Isten.

Jézus negyven napig maradt a pusztában, mert minden kikapcsolt maga körül, hogy egyedül csak Istennel legyen, hogy felkészüljön arra ami előtte áll, és annak befejezésére a húsvétra. Mi a szent negyvennapban Jézussal együtt igyekszünk mindent kikapcsolni magunk körül ami elterelheti figyelmünket az Istennel való kapcsolatról. A katolikus templomok is ilyenkor azért vesztik el díszüket, az oltárokat díszítő virágokat, a pompás festményeket, szobrokat azért takarják el, mert egyedül most csak Istenre akarunk figyelni, s Jézussal akarunk készülni a húsvétra.

Egyvalaki azonban nem akarja, hogy Istennel való találkozásunk és felkészülésünk sikeres legyen: a sátán. A sátán már Jézusnál is vette a bátorságot és zaklatta őt kísértésével: hogy változtassa a követ kenyérré - ez az ösztönök kísértése, hogy ugorjon le a Templom szédületesen magas párkányáról - ez az önzés kísértése; hogy imádja a sátánt, cserében az világ összes országáért - ez a hatalom kísértése.

Ezek a kísértések a Jézussal együtt pusztába vonuló Isten népét is érik. Hiszen ha a sátán már Jézust, az Istenembert megkísértette, akkor minket miért ne.

Mik ezek a kísértések és hogyan győzhetők le? Erre irányítsuk most figyelmünket, Jézus válaszai és az Egyház évszázados gyakorlata alapján.

Az első kísértés: a köveket kenyérré változtatni: az ösztönök kísértése. Itt arról van szó, hogy az ember maradéktalanul elégítse ki a különböző ösztöneit. A minket körülvevő XX. század végi európai környezet minden erejével erre biztat a reklámok, az igénytelen filmek által: éljük ki ösztöneinket, élvezzük az életet, mert azért van. És különben is senki sem tilthatja meg, mert ehhez már csak jogunk van.

Erre a kísértésre adja Jézus által az Egyház az ellenszerét, a böjtöt: "Nemcsak kenyérrel él az ember" - nemcsak ösztönökből áll az ember. A böjtölésben - aminek leggyakoribb formája az ételböjt - az ember megéli emberi méltóságát azzal, hogy tud uralkodni testének vágyain. Ezen túl megtapasztalja teremtettségét, törékenységét, s ez alázatra indítja Teremtője előtt, akinek létének minden percét köszönheti. Az ember test és lélek egysége, s amikor böjtöl, akkor mintegy testével imádkozik.

De ott a veszély a böjtölésben, hogy az ember öncélú sportteljesítményt csinál belőle, amelyet mások előtt fitogtat. Óriási veszély a böjtben, hogy azt az ember afféle fizetési eszköznek, mennyei valutának tekinti az Istennél, amivel kikényszeríthet belőle kérések teljesítését, mert hát megfizetett érte. Ez a magatartás tulajdonképpen farizeusság, amelyet Jézus működésekor nem győzött kárhoztatni.

A második kísértés: ugorjon le Jézus a templomról, majd elkapják az angyalok: az önzés kísértése ez. Az önzésé, mert ha Jézus leugrik, akkor abban az a lényeg, hogy ő jól érezze magát, s majd mások, az angyalok ehhez segédkeznek.

Ma az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni, amiben majd ő jól érzi magát. Amikor pedig baj van, akkor persze segítsen az Isten. Egyéni életünkben ez úgy jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a boldogságunkért, de ha baj van akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségét, akire megharagszunk, ha nem segít azonnal.

Jézus válasza a kísértésre: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" - hogy ő cselekedjen helyetted. Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe ezen kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, a tettekben megnyilvánuló önzetlen szeretetből fakadó jócselekedetekben.

Veszélyforrás a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük, ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.

A harmadik kísértés a hatalom kísértése: Jézusé lesz a világ összes országa, ha leborulva imádja a sátánt.

A hatalom ősi kísértés. A hatalomvágyban tulajdonképpen az ember végtelen utáni vágyának a sátán által félremanipulált változatát figyelhetjük meg. A végtelen utáni vágy a hatalomban úgy jelentkezik, hogy az ember legyen az isten. Mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodjék. Magát tegye meg az őt körülvevő világ középpontjának. Kultúrvilágunkban kifinomított változatát karriernek hívják, ahol a vezető beosztás megszerzésében a képlet ugyanaz: minél több embernek parancsolni.

Az ellenszere ennek a kísértésnek az imádság: "Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, hogy és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a porszemnél is kevesebbet ér.

Most nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten kéréseink, követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.

Az Egyház a mai vasárnapon kezünkbe adja a felkészülés kíséréseinek ellenszereit: a böjtöt, a jócselekedeteket, és az imádságot. Gyakoroljuk ezeket, hogy hitünk nagy eseményére méltón felkészüljük, és a felkészülésünk eredményeképpen lelki megerősödést és életet jelentsen a húsvét közelgő ünnepe. Azonban ne csak ezen szent negyvennapon cselekedjünk így, hanem egész életünk folyamán, hogy az örök húsvét, a mi feltámadásunk örömére is felkészüljünk.

Forrás: Ócsai József

Aki ételt eszik, és nem tud böjtölni, az adja át magát a bőséges irgalmasságnak, végezzen jámbor imákat, mutasson megfeszített buzgalmat Isten igéjének hallgatásában. Itt egyáltalán nem gátol bennünket a testi gyöngeség, béküljön ki ellenségeivel, űzzön ki szívéből minden gonosz emléket. Ha ezt teljesíteni fogja, igazi böjtöt tart, olyat, amilyet éppen az Úr is kíván tőlünk. Az ételtől való megtartóztatást Ő azért parancsolja, hogy megfékezzük a test vágyait és engedelmessé tegyük azt a parancsok megtartására.”

(Aranyszájú szent János)


 

40 napon át

Polcokon hagyott gondolatok rendezetlen kuszasága -

Feladatok elaprózott vég nélküli sokasága -

Elfeledett emlékek, sérelmek, indulatok poros vibrálása -

Ezeket vidd magaddal a pusztába!

Minden nap elengedni,

letenni, hátrahagyni belőlük,

zsongásukat lelkedből távolra űzni -

Szabadulj, hogy szabad maradj!

Helyükbe az isteni boldogság titkait engedni,

csendesen elmerülni,

tisztán, szabadon lélegezni,

emberként a mindenséget átölelni,

Istenre hagyatkozni és szeretni-

Érezd, ez tesz igazán boldoggá!

Végül imáidból táplálkozni,

lemondani és a csábításnak ellenállni,

hogy tudd magadról: Isten erősebbé tesz!

és erre mindig emlékezz!

-ágnes-

Hírek
 

Március 10. 16:00 – Keresztúti ájtatosság Kapolcs

Írta és szerkesztette: Tímát Ildikó Ágnes