Itt járunk :: Hírmondó - Különös HúsvétCHAT
Különös Húsvét

Különös Húsvét!”

 

Kedves Monostorapátiak!

 

Az ismert zeneszám, a „Különös szilveszter” címe jutott eszembe ezekben az órákban - kicsit átültetve napjainkra. Egy magamfajta, harmincöt éves embernek nagyon is különös az idei Húsvét és az azt megelőző nagyböjti időszak. Számomra, és azt gondolom, hogy ezzel a fiatalabb generációk is így vannak, nehezen felfogható és megérthető az a helyzet, amibe belekerültünk. De katolikus keresztényként vallásunk legnagyobb ünnepének óráiban el kell gondolkodnunk ezeken a történéseken. Mi és miért történik? A hirtelen jött otthoni bezárkózás sokakat a számítógép és a virtuális tér fogságába ejtett. Napok alatt átértékeltük a korábbi, jól megszokott életünket. A napi rutin hirtelen megváltozott. Ami korábban a munkánk során teher volt, most hiányzó üresség lett. Olvassuk, hogy az ország több iskolájánál is a pedagógusok molinót helyeztek ki az iskolák épületére, azzal az üzenettel a diákság számára, hogy „hiányoztok”. Békeidőben ezt még egy elit iskola esetében is bárki megsüvegelné. Ez a járvány ráébresztett mindenkit arra, hogy egy megszokott élet napok alatt megváltozhat, és a korábbi megszokás már nem lesz a régi. És talán ezen módosulás mentén kapcsolódhat össze a feltámadás üzenetével a koronavírus okozta átalakulás. Rá kell ébrednünk, hogy közösségünk arra hivatott, hogy egymást segítse és elfogadja. Nem pedig a bajban is a másik hibáit keresni, a rossz szándékot feltételezni... Meglelni a másik emberben a jót! Igaz ez fiatalra és idősre, szegényre és gazdagra. Nem élhetünk egymás mellett gőgben és rosszindulatban. Merjünk egymáson segíteni, és merjük elfogadni a felajánlott segítséget! Bezárkóztunk és elvonultunk, mert ezt kérték tőlünk. De csak azt, hogy a kapunkat és az ajtónkat zárjuk. A szívünket és lelkünket NE! „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Segítsünk hát magunkon, és tegyük félre az egymás iránt táplált rossz érzéseinket! Azok soha nem vittek minket előre, most sem fognak. Én merek hinni egy olyan jövőben, ahol közösségünk kéz a kézben segíti egymást. Csak az ebbe vetett hit és elköteleződés őrizhet meg minket a jövendőnek.

Hiányzik a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartások megélése. Hiányzik az oltárfosztás, a nagypénteki Passió, hiányzik a nagyszombati tűzszentelés a kivilágítatlan templomunkban, hiányzik a harangok zúgása, az orgona és a „Dicsőség, szent áldás, tisztesség…” hangja, hiányzik a feltámadási körmenet, hiányzik a Húsvétvasárnapi mise, hiányoznak az arcok és a hangok, hiányoznak a családi találkozások, hiányzik a Húsvéthétfői locsolás. Most, ezekben az órákban különösen is van lehetőségünk szűk családunk körében kicsit elmélyülni. Éljük meg a feltámadás üzenetét magunkban, és hogy mit üzen Jézus, a jó pásztor a Golgotáról a ma emberének: „Ne féljetek!”

 

Kívánok minden monostorapátinak áldott ünnepeket, békességet és reményt!

 

 

Takács Péter

polgármester

 

Megnyeré a győzedelmet,

hogy kimentsen minden lelket.

Alleluja, vigadjunk,

Istennek hálát adjunk!”

 

Ünnep - Önökkel

 

Legutóbb majd 150 éve, előtte meg több alkalommal is közösségi ünneplés helyett mindenki -a pap is- egyedül, csöndben készült Húsvét ünnepére. A járvány miatt. Ahogyan ma is. Nem szoktunk ehhez. Az ünnep együtt szép. Az együttlét nem csak a fizikai térben van jelen, hanem a „köztudatunkban” is. Ülhetünk egymás mellett a padban, ha az eszünk máshol jár és nem fontos a mellettünk ülő... Most talán fontosabb, mint bármikor, mert hiányzik a megszokott érzés. Húsvét mégis csak a legfontosabb ünnepünk, hiszen „legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Jogos a félelmünk a járvány miatt? Igen, öregnek, fiatalnak egyformán. Talán az öregnek még inkább, több a rizikó... Jogos a reményünk és bizalmunk a gondviselésben? Igen. Az öregnek még inkább, hiszen többet láttunk már, mint a fiatalok. A fiatal viszi az öregnek az ennivalót a boltból, az öreg meg bátorítja a fiatalt, hogy ne féljen. Így van ez jól. Aztán meg vigyázunk egymásra. Az állandó rettegés elkeseredést és reménytelenséget hoz. Nagypénteki, mint az apostolokban... Meg az a mély, szombati csend is.

Sokan lettek most egyszerre „húdevallásosak”... Nem baj, rá kell érezni egyszer mindenkinek az esendőségre. Ez a megtérés útja.

E néhány gondolatot azoknak szánjuk leginkább, akik legföljebb csak a tv-ben követhetik a közös imádságokat, szentmiséket, távolabb vannak az internettől. Az együttlét most mélyebben van jelen a gondolatainkban, most így ünnepelünk együtt.

Ne csüggedj el, ha vészek érnek...” Ez is az egyik szeretett éneke volt Egyedné Bözsikének... Legyen most előttünk az öregek tanúságtevő hite.

Egyszer rendbe kell tennünk magunkban az esendőségünket, aztán ha ez megvan, akkor más fényben látszik a holnap és az Isten is. A Húsvét nem áll meg a kereszthalálnál. Szűz Mária kivételével az összes tanítvány becsődölt jövőképben. Aztán jött az a hajnal...

Húsvét nekünk nem csak arról szól, hogy a halálunk után feltámadunk, hanem arról is, hogy az egész életünk jogos remény.

Aki ezt már tudja, mert eléggé bölcs, bátorítsa a félelemben élőt! A fiatalabbat.

A „szokott helyen és időben”, az apáti templom oltáránál este 6-kor csütörtökön és szombaton, pénteken délután 3 órakor, Húsvétvasárnap és Húsvéthétfőn délelőtt 10 órakor együtt imádkozunk. Önökért és Önökkel. Hegyesdtől Vigántpetendig... Időben együtt, térben kicsit távolabb állva az oltártól, de ez most nem lényeges.

Ha van internetes elérhetőségük, az Ősök Háza honlapján élőben is bekapcsolódhatnak a szentmisébe, vagy később is meghallgathatják azt.

 

Áldott ünnepet kívánok, legyen szép Húsvétunk és mielőbb találkozhassunk a templompadokban is, mindannyian.

 

Őrizzen meg minket a Jóisten, adjon belső békét is bizalmat!

 

 

Illés Sándor plébános