Május 7: Húsvét 4. vasárnapja
A Jó Pásztor vasárnapja
Papi és szerzetesi hivatások vasárnapja
Édesanyák napja
Május 8: Veszprém – Boldog Gizella, a Főegyházmegye társvédőszentje
Május 11: Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú
Május 12: Szent Pongrác vértanú
Május 13: a Fatimai Boldogságos Szűz Mária
„Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál.”
A Szentmise olvasmányai:
-
ApCsel 2,14a 36-41 – Péter apostol hirdeti pünkösd napján, hogy tudja meg egész Izrael, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette Jézust.
-
1Pét 2,20b-25 – Jézus meghozta a gyógyulást, a tévelygő juhok Pásztorukhoz, oltalmazójukhoz tértek.
-
Jn 10.1-10 – Jézus mondja: „Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.”
„Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.”
23. (22.) Zsoltár
Elmélkedés:
Az antik világban organikus társadalomképet használtak. A méhek társadalma gyakorta volt a szervezett emberi társadalom analógiája. Nem véletlen, hogy Izraelben, ahol a lakosság tetemes része pásztorkodásból élt hosszú ideig a pásztor és a juhok kapcsolata mély nyomot hagyott az emberek, de a prófétai teológusok gondolkodásában. Szívesen használták ezt a képet, ha Isten és népe kapcsolatát akarták leírni. Akkor is szívesen alkalmazták, ha a nép és vezetői viszonyát akarták szemléltetni. Legfeljebb a korholó próféciákban a vezetőket rossz pásztoroknak nevezték. A kép ugyanis kifejezte, nem csak a viszonyt pásztor és nyája között, hanem a felelőséget is. Mindamellett megmaradt a legfőbb képnek, Izrael legfőbb pásztorának és egyben ideális pásztornak maga Jahve. Hiszen Isten jóságát, hűségét és oltalmazó szeretetét írta le ez a kép. Jézus tudta, hogy a messiási képek között is szerepelt a pásztor, aki Isten „szíve szerinti” vezető, aki „Dávid igazi sarja”, sőt akit a messiási jövendölések „egyetlen pásztornak” is neveztek. Jézus a legteljesebben ebben a szakaszban fejti ki a pásztor képet, magéra vonatkoztatva messiási tartalmát, s egyben rendkívüli felelősség érzetét is hangsúlyozta, amikor kijelentette, hogy utána megy az egyetlen elveszett báránynak is. Isten előtt ugyan is egyetlen ember sorsa sem közömbös. Annak ellenére, hogy a végítélet képeinek leírása közben hangsúlyozta, az Isten lesz, aki szétválasztja a juhokat a kosoktól, vagyis a lázakat a hűségesektől. Mégis kijelentette önmagáról, hogy „én vagyok a jó pásztor” meg is indokolta, mert „életemet adom juhaimért”. Nem csak mondta, meg is tette. Jézus ezzel a tettével megmutatta Isten aggódását az egyes emberért. Persze ez a kép is megromlott a nyugati irodalomban Reymont nyilvánvalóan a rossz pásztorról beszél, amikor azt mondja: „A pásztor csak azzal a birkájával törődik, amelyiket megnyírhat.” Ez már a haszon elvre épülő társadalmunk csak befektetés és megtérülő haszon relációjában gondolkodó vezetője.
Az, aki számára a juh képe csak az alattvaló, vagy a hasznot termelő eszközzel azonos. Még szerencse, hogy találunk más hasonlatot is Rebreanu-nál, aki megalkotja a rossz pásztorok apológiáját, amikor így írt: „A pásztor , aki elhagyta nyáját rosszabb, mint az, aki rosszul vezeti, mert a magára maradt nyáj szerteszéled, amelynek viszont pásztora van, mégis együtt marad…” Ezt a mondatot nem szívesen olvassák a vezetők, a választott elöljárók, akik csak egy meghatározott választási ciklusban vezetnek egy közösséget majd többé nem foglalkoznak vele. Pedig még a demokratikus társadalomnak is szüksége van, a közösség szimbolikus vezetőjére, akire felnézhet, aki megtestesíti ideáit, aki nagyobb több nála. Sokan kritizálják ennek a képnek a másik részét, a híveket, juhokkal azonosító lealacsonyító jellegét. Sajnos a tömeg nagyon sok esetben gondolkodás nélküli csorda, olyan, akit ha nem irányít valaki és nem felelősen irányít, agresszív félelmetes erővé, pusztító fergeteggé alakul. Ebben a korban, amelyben az egyén oly különösen meg tudja sokszorozni hatását a hírközlő szerveken keresztül, nem mindegy, hogy a vezetők milyen ideát testesítenek meg, milyen módon kötik magukhoz a vezetetteket. Ma sem mindegy, hogy milyen a pásztor, és milyen ember csoportot formál.
Forrás: Virtuális Plébánia /Dr. Benyik György 2005
A mai vasárnapon, amikor egyszerre ünnepelhetjük az Édesanyákat, és egyben hálát adhatunk, hogy hívő közösségeinket papi, szerzetesi hivatások vezetik, arra gondolok, a papokat is anyák szülték, ölelték, óvták féltőn. Édesanyák, akik lehet nem is gondoltak arra, hogy a kisgyermek, kit ringatnak, egykor majd az Úr szolgája lesz. Különleges, meghitt történetek sokaságának lehetnénk tanúi, ha meghallgathatnánk azokat az édesanyákat, akiknek fiai Isten elkötelezett, felszentelt papi hivatását választották. Öröm, féltés, felajánlás, néha talán bánat, tanácstalanság, szomorúság, megannyi kérdés kavaroghat ezekben a szívekben. Magam is anyaként, úgy érzem: minden tiszteletem azoknak az édesanyáknak, akik hittel, biztatással, anyai áldással fogadják fiuk e döntését. Nincs megfelelőbb alkalom tehát ennél a vasárnapnál, arra, hogy imádkozzunk a papi, szerzetesi hivatásokért és egyben magunk, valamint papjaink édesanyjaiért.
Aki teheti, ölelje meg, fogja meg a kezét, nézzen a szemébe, vagy üljön oda mellé, és köszönje meg mindazt, amit érte tett. És ezt értem a helyi közösségek Plébánosaira is. Oly ritkán köszönjük meg nekik a szolgálatot, amit nap nap után végeznek. Ott vannak a Szentmiséken, keresztelőkön, esküvőkön, temetéseken, a gyóntatófülkékben, hittanórákon, jegyes oktatásokon, a Caritas ügyeiben, zarándoklatokon, tanácsadásban, lélekvezetésben, a Mária Rádióban, a szegények, otthontalanok, betegek mellett, és sorolni lehetne, sőt bizonyára sok olyan ügyben is, amiről, mi hívek nem is nagyon tudunk. Köszönjük meg ezt nekik, és lélekben azoknak az édesanyáknak is, akik Isten akaratában megbékélve elfogadták, elfogadják fiaik elköteleződését. Isten áldja meg őket!!!
-ágnes-
Hála ima az Édesanyákért
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Lisieux-i Kis Szent Teréz imája a papokért:
Jézus, örök főpap!
Tartsd meg papjaidat legszentebb Szíved oltalmában, ahol senki sem árthat nekik.
Őrizd meg szeplőtelenül fölkent kezüket, melyekkel naponta érintik szent testedet.
Őrizd meg tisztán ajkukat, mellyel kimondják az átváltozás szavait
Őrizd meg tisztán és minden földi érdektől mentesen szívüket, melyeket dicsőséges papságod magasztos pecsétje ékesít.
Növeld bennük az irántad való szeretetet és hűséget, mentsd meg őket a világ mételyétől.
A kenyér és bor átváltoztatásának hatalmával együtt add meg nekik a lelkeket átváltoztató erőt is.
Áldd meg munkájukat bő terméssel és ajándékozd nekik egykor az örök élet koronáját. Amen.
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
