Itt járunk :: Hírmondó - Húsvét 2. vasárnapjaCHAT
Húsvét 2. vasárnapja
Útravaló

Április 23: Húsvét 2 vasárnapja

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Április 25: Szent Márk evangélista

Április 29: Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító, Európa társvédőszentje

„…Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.”

 

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. ApCsel 2,42-47 A jeruzsálemi hívek együtt maradtak, és állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyértörésben és az imádságban.

  2. 1Pét 1,3-9 Jézus Krisztus a halálból való feltámadása által elhozta a reményt, hogy általa a lélek örök üdvösséget nyer.

  3. Jn 20,19-31 Tamásnak megadatott, hogy megbizonyosodjon Jézus feltámadásáról.

 

 

Elmélkedés:

 

A mai olvasmányok hangsúlyozottan irányítják figyelmünket a húsvéti hit és az irgalom kapcsolatára. Különlegesen szép kifejeződése ennek, hogy az egyházi év csúcspontján az Irgalmasság Vasárnapja zárja húsvét nyolcadát. Szent II. János Pál pápa írja Dives in Misericordia kezdetű enciklikájában: „Mert Krisztus, akinek az Atya az ember miatt „nem kegyelmezett meg”, s aki a saját fájdalmában és a kereszten való gyötrődésében nem tapasztalhatta meg az emberi irgalmat, a föltámadásában mutatja meg akadálytalanul annak a szeretetnek a teljességét, mellyel az Atya Őt és Őbenne minden embert szeret.” (DM 53).

Hittél, mert láttál. Mai szemmel távolinak tűnhet a tanítványok hite, Jézus közelségének konkrét megtapasztalása. S a kérdést is joggal tehetjük fel: miért nem hitt Tamás a többi apostolnak, miért kellett számára személyes, kézzelfogható, tapintható bizonyíték?
A Szentírásban olvasható eseményeket szemlélve Tamás nem kért többet, csak ami a többi tanítvány számára megadatott, azaz, hogy lássa Jézust a saját szemével. Hogy találkozzon a Feltámadottal. Az Atya irgalmas szeretetével.

A tanítványok félnek, elzárkóznak. Jézus tudja ezt, mégis belép közéjük. Jelen lesz köztük, s ezért öröm tölti el őket, biztonságban érzik magukat. Tamás valamilyen oknál fogva nem részese ennek a találkozásnak. Lemarad, nem találkozott a Feltámadottal, ezért számára nem létezik konkrét bizonyíték Jézus feltámadására. Egészen addig, amíg Mestere nem szólítja meg, s nem érinti meg a szögek ütötte sebhelyeket. Addig, amíg saját maga nem látja meg az Atya irgalmát.

Tamás számára Jézus sebei az irgalom kézzelfogható jeleivé lesznek. Mégpedig annak az irgalomnak, mely a végső elhagyatottságban képes volt felülemelkedni az ember irgalmatlanságán, s a fájdalmak ellenére bízni az Atya szeretetében. Tamásnál épp az ellenkezőjére látunk példát. Saját fájdalma következtében, Mesterétől való elhagyatottságában elfordult a Jézusban megtapasztalt irgalomtól, amit korábban saját szemével látott. Ráadásul nem részesült a Feltámadottal történt találkozásban, így méltatlankodása még jogosnak is tűnhet. Azonban a Feltámadottal való személyes találkozásában megszületik a személyes hite. Megjelenik ajkán az ősegyház hitvallása: „Én Uram, én Istenem!” A kizárólagosan Istennek fönntartott két cím.

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Jézus ezzel a mondattal a hit új dimenzióját nyitja meg. Arra a hitre utal, amely akkor is képes az irgalom befogadására, amikor fizikai értelemben nem áll rendelkezésre kézzelfogható bizonyíték. S ez nem kisebb, mint a szemtanúk hite. A hívő sem mentes a hit próbájától. De Jézus boldognak mond bennünket. Amikor ezt megértjük, az érzelmeinken felülemelkedve megküzdjük a hit hitért való küzdelmét, valójában Jézussal találkozunk. A Feltámadottal, az Atya irgalmával, aki szeretete teljességével hajolt le hozzánk.

Isten irgalmának arca valóságossá vált Tamás számára, amikor megérintette Jézus sebeit.

Az irgalmasság testi-lelki cselekedetei bátor gyakorlásában, a szenvedő ember szenvedésének, fájdalmának enyhítésében a velünk sorsközösséget vállaló, betegségeinket, fájdalmainkat magára vevő Feltámadottal találkozunk. Még hitünket sem tudjuk jól ismerni, érteni, ha nem cselekedjük Jézus cselekedeteit az Ő szegényeivel. Mi, akiket szegénységünkből a hit ajándékával már kiemelt.

A tanítványok hite, a Feltámadás tanúinak hite, s a mi cselekvő hitünk összekapcsolódik, egy. Az egyik látta a valódi embert, konkrét cselekedeteit, saját fülével hallgatta tanítását. A másik boldog, mert látja a megdicsőült Üdvözítőt. Látjuk Jézust, a Feltámadottat a felebarátban, a hit tanúságtételében, a megtérésben, a hétköznapok aprónak tűnő, ám annál jelentőségteljesebb csodáiban, az irgalmasság cselekedeteiben.

Forrás: Udvardy György/Magyar Kurír 2016.

 

Isten örök szeretettel vár. Reménnyel telten, bizalommal vár. Hitedre, arra, hogy igent mondj az Istenre. Szabadságot adott, a döntést ugyan rád bízta, de minden pillanatunkban ott van és vár. Örül, ha az imádság hangja száll hozzá, de meghallgat akkor is, ha kiabálsz, és ott ül melletted, amikor hallgatsz. Irgalommal tekint bűneidre, kételkedéseidre, tagadásaidra és vár rád. Mert nem lett volna a vámosból Máté a tanítvány, a bűnös asszonyból alázatos szerető szív, sem a tobzódásaiban fetrengő Ágostonból szent ember, sem pedig vagyonában dúskáló fiúból a legszegényebb, Isten madaraival beszélgető szent Ferenc, ha Isten nem vár türelemmel.

Levetve hát minden kételkedést, gőgöt, a lélek csendharmóniájában elmerülve, alázattal telten kinyitva a szíved, meghallhatod ma is e hangot: „Békesség nektek!” Engedd be ezt a hangot, mert bátorságot, hitet, bizalmat, de legfőképp irgalmas szeretetet ad. Nyílj ki, mint egy virág, és hidd el: egy virág vagy, mely az isteni fényből nyeri erejét.

-ágnes-

Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled. 
Megtenni nem kötelesség. 
Mást mond a jog, 
mást súg az ész. 
Valami mégis azt kívánja: Nézd, 
tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet.

Messzire mentél. 
Fáradt vagy. Léptél százat. 
Valakiért mégegyet kellene. 
De tested, véred lázad. 
Majd máskor! – nyugtat meg az ész. 
És a jog józanságra int. 
De egy szelíd hang azt súgja megint: 
Tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél. 
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. 
Tán összetörte a szíved. 
Az ész is azt súgja: Minek? 
De Krisztus nyomorog benne. 
És a szelíd hang halkan újra kérlel: 
Tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik 
egyszer első lehetne, 
és diktálhatna, vonhatna, vihetne! 
Lehet, elégnél hamar. 
Valóban esztelenség volna. 
De a szíved békességről dalolna, 
s míg elveszítenéd, 
bizony megtalálnád az életet! 
Bízd rá magad arra a harmadikra! 
Mert az a szeretet.

 

William Blake: AZ ISTENI ÁBRÁZAT

 

Irgalom, Jóság, Szeretet 
S Béke... – hány tört imát 
Küldöz e boldog négy erény 
Elé a földi gyász. 
  
Mert ez a boldog négy erény 
A Úr, szelíd Atyád, 
És ez a boldog négy erény 
Az Ember, a Család. 
  
Emberszívű az Irgalom, 
A Jóság – földi test, 
A Szeretet menny-föld-arcot ölt 
S a Béke – földi mezt. 
  
Mert aki bármely ég alatt 
Fohászkodik, szegény, 
Égi-földi formátokat 
Imádja, négy erény. 
  
Zsidó? Török? Pogány? Szeresd 
Az ember-alakot! 
Hol Béke s Irgalom lakik, 
Az Isten lakik ott. 

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes