Április
Az imaapostolság szándékai:
Egyetemes: Hogy a kisebb birtokon gazdálkodók értékes munkájukért igazságos jövedelemhez jussanak.
Evangelizációs: Hogy Afrika keresztényei politikai és vallási feszültségek között élve tanúságot tegyenek Jézus Krisztusban való hitükről és szeretetükről.
„Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.”
Április 3. : Húsvét 2. vasárnapja, vagyis az Isteni Irgalmasság vasárnapja
A Szentmise olvasmányai:
-
ApCsel 5,12-16 – Az Apostolok által sok csoda történt, melyek miatt egyre több hívő csatlakozott az Úrhoz.
-
Jel 1,9-11a; 12-13; 17-19 – János tanúságot tesz a feltámadt Krisztusról, arról, aki felszólítja, hogy mindent írjon le, amit látott eddig, a jelent, sőt a jövőt is.
-
Jn 20,19-31 – Jézus eljött a tanítványokhoz, s rájuk lehelte a Szentlelket. De Tamás nem volt ott, így nem is hitt a többieknek. Csak akkor, amikor nyolc nap múlva Jézus újra megjelent nekik, s akkor megérinthette Jézus oldalán a sebet.
Örömhír
A mai evangéliumi rész Isten irgalmának közvetítéséről, valamint a Krisztusba vetett feltétlen hitről szól. A múlt vasárnap arról olvastunk, ahogy Péter, és János, a szeretett tanítvány az üres sír láttán felismerték, hogy Krisztusnak fel kellett támadnia a halálból. Látták a megtörtént eseményeket és hittek. Most azokat a tanítványokat látjuk, akik a zsidóktól való félelmükben magukra zárt ajtók mögött ülnek. Kétségbeesettek, hiszen reggel óta már bizonyára elterjedt a hír, hogy a sír üres. Aggodalmukat el tudjuk képzelni, hiszen a vád, hogy ellopták esetleg Jézus testét, csak azért, hogy alátámasszák feltámadását, óvatosságra intette őket. Az események azonban arról tanúskodnak, hogy az asszonyok, sőt maga Péter is azzal megy a többiek elé, hogy látta a feltámadt Urat. Érthető, hogy teljesen össze lehettek zavarodva. Ebben a feszült, s vélhetően kételkedésekkel teli helyzetben jelent meg Jézus a tanítványoknak. A zárt ajtón keresztül bement hozzájuk, s köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Felismervén az Urat, a tanítványok lelkét öröm töltötte el. Jézus ekkor rájuk lehelte a Szentlelket, s kiküldte őket a világba, ahogy őt küldte az Atya. Rájuk bízta az embereket, s a bűnbocsánat hatalmát adta nekik. „Az egyház küldetése tehát az övének a folytatása. Ő a Lélek erejében jött, emberségét a Szentlélek kente föl és hatotta át. Ezt a Lelket tovább adja az irgalom közvetítésére. (…) Az egyház különleges természetfölötti hatalma lesz ez. Nem azzal fog diadalmaskodni, hogy a tudományt, a művészetet, a kultúrát képviseli. Ezt minden természetes intézmény megteheti. Az egyház az Istennel való kiengesztelődés intézménye lesz, s ezen keresztül az egymás közötti szeretetet és békességet is szolgálja. A megbocsátó hatalom Istentől van, az apostolok és utódaik, mint Jézus helyettesei adják a feloldozást. A bűnbánatnak ez az intézményesítése azt a célt szolgálta, hogy a hívő ember gyarlóságai ellenére se veszítse el reményét.” (Gál Ferenc) Amikor azonban mindezek az események megtörténtek egy tanítvány épp nem volt jelen. Tamás. Az Úr megjelenését nem is hitte el, sőt olyan kétkedőn szólt, hogy: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjamat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Hiába bizonygatták társai a feltámadt Krisztus jelenvalóságát, ő nem hitt nekik. Ahhoz, hogy elhiggye, igen kemény feltételeket szabott. Nemde felismerni véljük benne emberi gyarlóságunkat, csökönyösségünket? Tamás szavaiban igen erősen benne van minden kor emberének kételkedő lelkülete. Nyolc nappal ezután azonban, Jézus újra megjelent a tanítványoknak. Ekkor már Tamás is jelen volt. Jézus egyenesen hozzá ment, s mondta neki, hogy érintse meg oldalát, nézze meg sebeit. Mindezt azért, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő. Tamásnak akkor egy villanás hatolhatott lelkébe s azonnal felismerte a feltámadt Úr Krisztust. János evangéliuma megőrizte számunkra azt a jézusi arcot, melyből öröktől való és örökké tartó szeretetet, türelmet, nagylelkűséget, megértést olvashatunk, ki. Mert az Úr Krisztus soha nem szűnik meg tanítani, rávezetni az embert a hitre. Ő nem sértődik meg, nem fárad bele az újbóli és újbóli tanításunkba. Jósága kimeríthetetlen. Tamás hitvallása: „Én Uram, én Istenem!” megrendítő. Neki megadatott, hogy láthassa a feltámadt Urat, megérinthette, megtapasztalhatta Őt valóságosan. Nekünk azonban, akiknek erre nincs lehetőségünk átadja örök üzenetét: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Hitünkben nyilvánul meg az a bizonyosság, az az öröm, amely az apostoloké volt. Ne legyünk hitetlen Tamások, örökkön kételkedők, mindent megkérdőjelezők! Isten által kapott szabadságunkban lehet, hogy vannak, akik még jó dolognak is tartják ezt az örökös kételkedést. De mit ér a mi hitünk Krisztus feltámadása nélkül? S mit ér a mi hitünk a bizonyosság lelkülete nélkül? A hit győzelme a kétségek felett vezet el bennünket a boldog üdvösségre.
Az Isteni Irgalmasság ünnepe
Húsvét 2. vasárnapja a kegyelem napja minden ember számára, de különösen a bűnösöknek. Az Isteni Irgalmasság üzenete nagyon fontos az egész emberiség számára. Az üzenetben Jézus a bűnbánat és a megtérés fontosságára figyelmeztet, és azt kéri, hogy imádkozzunk és tegyünk minél többet a bűnösök megtéréséért. Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzeneteinek terjesztését. „Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek!" – üzeni Jézus az embereknek.
Fausztina nővér Jézus diktálására lejegyezte az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazokat a lehetőségeket, melyek a lélekmentés hatékony eszközei. A Napló nyomán az Egyház az Isteni Irgalmasság öt kultuszát, ötféle tiszteletét engedélyezte.
Április 4. Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Annuntiatio Beatae Mariae Virginis
A megtestesülés, Isten fiának Máris szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe. 9 hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét. 692-ben említik először, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben történő ünneplését. Eszerint már hosszú ideje ünnepelhették. I. Sergius pápa (687-701) honosította meg végül az ünnepet Annuntiatio Domini névvel.
„Szolgai alakot öltött, de nem tapadt rá a bűn szennye; fölemelte az emberséget, nem alázta le az istenséget. Az irgalom lehajlása volt ugyanis, és nem a hatalom megfogyatkozása az önkiüresítés, amely által a Láthatatlan látható alakban mutatkozott be előttünk, s amely által a mindenség Teremtője és Ura egy akart lenni a halandó emberek közül, így tehát az, aki Isten formájában megmaradva teremtette az embert, ugyanaz lett emberré a szolga alakjában.”
–Nagy Szent Leó pápa -
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
