Itt járunk :: Hírmondó - Húsvét - Feltámadott!CHAT
Húsvét - Feltámadott!
Útravaló

Április 16: Húsvétvasárnap

Krisztus feltámadása

Április 17: Húsvéthétfő

„…Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.”

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. ApCsel 10,34a 37-43 Péter apostol megrendítő tanúságtevő szavai, melyekben méltón zeng Krisztus feltámadásának valósága.

  2. Kol 3,1-4 Figyelmünk, lelki szemeink az égiekre kell, hogy irányuljanak, keressük azt, ami odafönt van, az élő Krisztust, akiben benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk.

  3. Jn 20,1-9 Mária Magdolna sietve viszi a hírt, hogy Jézus sírja elől elgördítették a követ, mire Péter és a szeretett tanítvány meggyőződve az üres sír valóságáról, végre megértették mindazt, amiről Jézus még életében beszélt.

Elmélkedés:

 

A feltámadás legtöbb ember számára a földi élet végét jelentő halál utáni testben történő feltámadást jelenti. A keresztény tanításban mindenképpen Jézus feltámadásához kötődik ez a tanítás. Annak ellenére, hogy az Ószövetségben is találhatunk homályos utalásokat a halál utáni életre, sőt Illés és Elizeus végrehajtott un. feltámadási csodákat, mégsem alakult ki a feltámadás hite, legfeljebb az a tény volt világos az ószövetségi gondolkodók előtt, hogy az Isten ura az életnek és a halálnak, sőt az alvilágnak is.

Jézus életében vallotta a feltámadás tanát, annak ellenére, hogy a szadduceusok konfliktusba kerültek vele emiatt a tétele miatt. János evangéliumában Jézus tanítja,


hogy a halottak az „utolsó napon” fel fognak támadni, sőt ennél tovább is megy amikor ezt a nehezen értelmezhető kijelentést teszi, „én vagyok a feltámadás és az élet”. Ennek a kijelentésnek a fontosságát csak Jézus feltámadása után értették meg tanítványai.

Jézus halálát leíró elbeszélés a passió történet kisebb módosításokban meglepő hasonlóságot mutat mind a négy evangéliumban. Jézus életéről szóló történetnek ez a részlete a leginkább dokumentált, legtöbb helynév, azonosítható szereplő és időpont ebben a leírásban szerepel. Világos, hogy Jézus Pilátus ítélete alapján kereszthalált szenvedett és a történet aprólékosan dokumentálja Jézus valóságos halálát. A katona lándzsával átdöfte oldalát, átszúrta a szívét és onnan vér és víz folyt ki. Jézus ilyen alapos kivégzési eljárás után nem lehetett tetszhalott.

Magát a feltámadás pillanatát az evangéliumok nem írják le hasonló pontossággal, mint a szenvedéstörténetet. Jézus feltámadásának tárgyi bizonyítéka az üres sír. Nincs test és a halotti leplekből a szemtanúk arra következtetnek, hogy Jézus feltámadt. Az első szemtanúk az asszonyok, akiknek mindenki elhiszi, hogy Jézus feltámadt, csak a közvetlen tanítványok nem akarnak nekik hinni. Amikor azonban a sírhoz mennek mindent úgy találnak, ahogyan az asszonyok elmondták nekik. Ezután különböző időben és helyen a tanítványok átélik a feltámadt Jézussal való találkozást. Ennek a Jézusnak valóságos teste van, hiszen velük együtt eszik, mégis nem köti, sem az idő, sem a tér. Megjelenik zárt ajtókon, váratlanul megjelenik valahol, majd eltűnik. Akik korábban ismerték azok felismerik, annak ellenére, hogy első pillanatban nem tudják azonosítani.

Ez a feltámadt Jézussal való találkozás megfordítja a letargikus és reményvesztett tanítványok hangulatát, lelkesen hirdetik, hogy Jézus feltámadt, mi is fel fogunk támadni. A húsvéti üzenet központi tartalma Jézus feltámadása. Ez az élmény minden félelmet felold, minden korábbi kételyükre választ ad, és a tanítványok missziójának mozgatója. Erről tanúskodnak, annak ellenére, hogy zsidó és pogány hallgatóságuk, hol oktalanságnak, hol botránynak minősíti állításukat.

A kételyek ma is hasonlók. Hamarabb tudják elfogadni az emberek, hogy Jézus lelke feltámadt és a lelkünk feltámad, annak ellenére, hogy a testünk meghalt, mind azt, hogy testestül lelkestül feltámadunk. Pedig erről szól a keresztény tanítás. Igaz a feltámadt test nem egészen azonos a földi testtel, tegyük hozzá hála Istennek, mivel akkor a betegségeket és a testi fogyatékosságokat örök életen keresztül kellene hordoznunk, a feltámadt testről pedig semmilyen fogyatékosságot nem állít a Szentírás, nem közölnek a teológusok.

Nézzük meg ifjú és legszebb fényképeinkkel és tiszta szívvel fantáziáljunk csak a feltámadásról, mert Jézus húsvéti örömhírének ez a tárgya, minden betegség, és halál tapasztalatával szembe állítja, örök életre vagyunk teremtve, testestől-lelkestől.

Forrás: Virtuális Plébánia / Dr. Benyik György 2005

A Jeruzsálemi hitmagyarázatokból

(Cat. 22, Mystagogica 4,1. 3-6. 9; PG 33, 1098-1106)

A mennyei kenyér és az üdvösség itala

Urunk, Jézus Krisztus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: Vegyétek, és igyátok, ez az én vérem (1Kor 11,23-25). Ha egyszer ő nyilatkozott, és kimondta a kenyér felett: Ez az én testem, ki merészelne ezután is kételkedni? Ha ő állította, és kijelentette: Ez az én vérem, ki merne még habozni és olyasmit mondani, hogy talán ez nem az ő vére?

Teljes meggyőződéssel vegyük tehát magunkhoz, mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér színe alatt a testet kapod, a bor színe alatt a vért kapod. Azáltal tehát, hogy veszed Krisztus testét és vérét, vele egy testté, egy vérré leszel. Következésképpen Krisztus-hordozók is leszünk, amikor szétoszlik testünkben az ő magunkhoz vett teste és vére. Így válunk, Szent Péter szerint az isteni természet részeseivé.

Egy alkalommal, amikor Jézus a zsidókkal vitázott, ezt mondotta: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (Jn 6,53). Azok viszont, mert nem lelki értelemben fogadták, amit mondott, azt gondolták, hogy emberhús evésére biztatja őket, és ezért megbotránkozva visszahúzódtak tőle.

Az Ószövetségben is voltak szent kenyerek; ilyenek nincsenek többé, éppen mert az Ószövetséghez tartoztak. Van viszont a lelket és testet megszentelő mennyei kenyér és üdvösséget szerző ital az Újszövetségben. És amint jó a testnek a kenyér, úgy válik egészségére a léleknek az Ige.

Ne tartsd tehát azt közönséges kenyérnek és bornak, hiszen az Úr mindenható szava alapján Krisztus teste és vére az. Ha érzékeid mást sugallnak is, a hit biztosít, és megerősít téged.

Most megtanultad, és hitedben meg vagy győződve, hogy az, ami kenyérnek látszik, az nem kenyér, még ha az ízlelés mást mond is, hanem Krisztus teste; és hogy az, ami bornak tűnik, az nem bor, még ha az ízlelés úgy érzi is, hanem Krisztus vére. Már tudod, hogy egykor erről mondta Dávid a zsoltárban: Olajjal örömet derítesz az arcra, a kenyér meg erőt önt az ember szívébe (Zsolt 104 (105), 15). Erősítsd meg tehát szívedet, azt a kenyeret, mint szellemi kenyeret magadhoz véve vidámítsd meg lelked arcát.

Bárcsak tudnád jó lelkiismerettel megőrizni lelkednek ezt a vidám, tiszta arcát, amely visszatükrözi az Úr dicsőségét, és bárcsak haladnál is mindig előre ennek a dicsőségnek az útján Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, akinek tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

 

A Bárány feláldoztatott, a törvény Jézus Krisztusban véget ért. Mert Őmiatta volt minden az Ószövetségben Ő Isten létére magára vette az emberi természetet, szenvedett a szenvedőkért, halálra ítélték, keresztre feszítették, majd eltemették, de feltámadt a halálból. Ő az értünk feláldozott Bárány, Ő a mi életünk és feltámadásunk, Ő a mi üdvösségünk, a mi világosságunk. Ő az, aki megígérte, hogy velünk van a világ végéig, aki új életre kelti mindazokat, akik hitüket beléje helyezik.

A mai ünnep, legyen benne mindig a szívünkben. Bármerre járunk, vigyük magunkkal a szentségi Jézust, tükröződjön rajtunk mindaz az öröm, amelyet tőle kapunk. Mert ez a mai ünnep nagyon különleges. Választ ad, még akkor is, ha vannak, akik nem akarják ezt a választ elfogadni. Pedig ez a válasz a legteljesebb szeretet mindent átölelő, felfoghatatlan csodája. Ezt a csodát mindenkinek át kell, hogy adjuk. Hirdessük egész életünkkel, tetteinkkel, énekeinkben, beszélgetéseinkben, egy ölelésben.

Ne féljetek! Legyetek bátrak! Tegyetek tanúságot: Krisztus feltámadott – ezt zengje ajkatok!!!

-ágnes-

Túrmezei Erzsébet: Feltámadt!

 

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

Áldott Húsvéti Ünnepet Mindenkinek!

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes