Február 26: Évközi 8. vasárnap
„Ne aggódjatok hát a holnap miatt!”
A Szentmise olvasmányai:
-
Iz 49,14-15 – Az Úr soha nem feledkezik meg rólad.
-
1Kor 4,1-5 – Pál apostol arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten szolgáinak, titkainak intézőinek hűségesnek kell lenniük, hogy amikor az Úr feltárja a szívek szándékait, megkaphassa az elismerést Istentől..
-
Mt 6,24-34 – Aki Isten országát és annak igazságát keresi, nincs oka, hogy aggodalmaskodjon a holnap miatt, mert a mennyei Atya mindig tudja, mire van szükségünk, s azt meg is adja.
Elmélkedés:
A mai evangéliumi rész elején van egy nagyon fontos felszólítás: „Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” Sokszor gondol arra az ember, ha nem keres elég pénzt, nem tudja ellátni önmagát, családját. Nehéz aggodalmak nélkül élni. Nehéz nem gondolni a holnappal. Ugyanakkor a mai reklámokon felnövekvő nemzedékkel könnyen elhitetik: élj a mának, a pillanatnak, önmagadnak. A Jézus által közvetített tanítás és a mai világ nagyvonalúnak tűnő eszmefuttatásai azonban nem jelentik ugyanazt. Sőt! Homlokegyenest mást takarnak. Az élj a mának, ne gondolj a holnappal, valósítsd meg önmagad a fogyasztói társadalom pénz orientált világának jelszavai mögé rejtett Mammonimádás. Költs, költs, költs. Minél többet, minél többször. Vedd meg, hogy jól érezd magad. Mert megérdemled. Hiszen annyit robotolsz, dolgozol, fáradsz a megélhetésért. Most vedd meg azt a relaxpárnát, ránctalanító krémet, sütőedényt, bármit, csak hogy úgy érezd, jobb kedvre derít. Ebben a földi világban. De legbelül, őszintén: boldogít? Jobb kedvre derít? Ideig-óráig, talán. Míg meg nem veszed a következőt. A rendszer erre épít, kihasználva az emberi gyarlóságot, vastagon meggazdagszik a boldogtalan fogyasztón.
Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanítja. Azt mondja Isten mindent megad, amire szükséged van. Gondoskodik rólad, ne aggódj hát, ne nézd ma a holnap alkonyát. Nyugalmat lelj lelkedben, s csodálkozz inkább rá e földi világ valós értékeire. Egy ölelésre, egy köszönömre, egy pillantásra, vagy tavaszi madárdalra. Bármire, ami igazán békét teremt benned. Hosszantartó, és mélyen megélt békét. Lelki szabadságot. Ebben nagy segítség az Istenre való ráhagyatkozás, mert az elfeledteti függőségeinket, lecsendesíti aggodalmainkat.
Kislánykoromban nehéz anyagi körülmények között éltünk. Néha komoly gondot jelentett még az alapvető élelmiszerek megvásárlása is a szüleimnek. Akkoriban sokszor írtam naplót. Sok-sok év elteltével beleolvasgatva még a magam számára is meglepő, hogy a nehézségek ellenére milyen boldog voltam. A nehézségek nekem nem is voltak nehézségek. A szüleimnek bizonyára, de ettől én még boldog gyerek voltam. Mindent megkaptam, amire szükségem volt. Barátokat, jókedvet, élményeket, órákig tartó beszélgetéseket, nevetést, közös tollasozást az apuval, és még sorolhatnám. De nem néztem Tv-t, nem volt telefon, számítógép, internet. Valós világ volt, valós élményekkel. Az önfeledt gyermeki örömet, bevallom én is elfelejtettem. A felnőtt kor aggodalmai megbéklyóztak, a Mammon szolgálatára kényszerítettek engem is, még ha úgy éreztem, emberi méltóságom nem hagyom elveszni. Ma hálás vagyok, hogy imádságaim meghallgatásra találtak Istennél. Kértem, kaptam. Szolgálatot, melyet boldogan végzek. Azóta kevésbé aggódom. Minden nap reggelén mosolyomban ott remélem, hogy Istennek az én szememen keresztül látott világában megtalálom aznapi boldogságom.
-ágnes-
„Mit jelent a mammon? Arám eredetű szó, jelentése: javak, tulajdon (nem csak pénz). A zsidóságban néha rosszalló jelentést hordoz. Az Újszövetségben, Lukácsnál Jézus csaknem személyként említi, a démoni hatalomra vonatkoztatja, amely a kapzsi emberen úrrá lesz, és amelynek szolgálatával nem lehet összeegyeztetni Isten szolgálatát: Nem szolgálhattok két úrnak!”
Jézus megjelenése, üzenete, erkölcsi követelménye vízválasztó lett a történelemben. A két város, két zászló, két tábor hasonlatát használják a szentek, lelki írók Szent Ágostontól Szent Ignácon át napjainkig, hogy érzékeltessék a harcot Krisztus, az Igazság és az Élet Ura tábora és Lucifer vagy a Sátán, a hazugság atyja és a gonoszra kísértők hada között.
Választani kell annak, aki Krisztushoz csatlakozott, barátja lett, és neki akar szolgálni, hogy az embereket az üdvösségre segítse. „Aki nincs velem, ellenem van!”
Istennek, Krisztusnak szolgálni nem rabszolgaság, hiszen az Úr barátainak nevezi és fogadja azokat, aki szabadon – a kegyelem indítására – neki adják át magukat.
Ha meghív, kegyelmet is ad, hogy minden gyarlóságunk ellenére, mindig megújuló elkötelezettséggel hűségesen kitartsunk mellette, és teljesítsük küldetésünket. „Isten rabjai” vagyunk, Gárdonyi szép regénycímét idézve, de ez nem rabszolgaság, hanem igazi szabadság, amely örömben és boldogságban gyümölcsözik.
Felfigyelhetünk arra, hogy Ferenc pápa mennyiszer hangsúlyozza, hogy a kereszténység, a krisztusi hit öröm forrása, az evangélium örömhír, mert azt hirdeti, hogy Krisztus győzött a bűn és a halál felett, hogy ha meghalunk Vele, vagyis a régi ember az újnak adja át a teret, már a feltámadott, örök életet éljük. A nihilista filozófus, Nietzsche a 19-20. századfordulón így gúnyolódott: „Milyen szomorú keresztények, nem látszik meg rajtuk, hogy meg vannak váltva!”
Lássák meg hát rajtunk az emberek, hogy a megváltottság tudatát sugározzuk! François Mauriac, konvertita regényíró, hitvallásáról írt kis könyvében felidézi megtérése történetét és vitáját a hitén gúnyolódó, neves másik francia regényíróval, André Gide-del. Ez a vita és önigazolás az Isten és Mammon címet viseli. (Nála a mammon a bűn világát jelenti.) Azt magyarázza meg Mauriac, hogy ha a fiatal regényírónál megfigyelhető is bizonyos kompromisszum, ebbe sohasem törődött bele, főleg nem később.
„Már akkor megsejtettem azt, amit ma tudok: Krisztus és világ között a konfliktust nem lehet elsimítani. Kierkegaard naplója, amelyet most olvasok, az én saját történetemet mondja el: »Az a tény, hogy ebben a vallásban nevelkedtem, ezzel a nehézséggel járt: állandóan az édesség benyomását keltette, és majdnem, mint mitológia vett körül; – csak idősebb koromban fedeztem fel e vallás megalapozottságát…« Túl későn? Nem! Ez a Kegyelem titka: sose túl késő. Az idő nem létezik. És minden szent minden szeretete benne lehet egy sóhajban!”
P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése - részlet
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013.
„A gondviselés Krisztus viselkedésével is hirdette a gondviselés titkát. Egészen rábízta magát az Atya vezetésére. Nem aggódott a jövőért, ételért, ruházatért, nem befolyásolta az emberek viselkedése. Egyetlen gondja volt a rábízott feladat végrehajtása. Követőinek is ezt ajánlja: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát. Minden egyebet megkaptok hozzá” (MK 6,3). Az apostolok ellesték Mesterük magatartását. Földi eszköz nélkül vállalkoztak a világegyház megszervezésére. Híveiket így buzdították: „Aggodalmatokat bízzátok Istenre, neki gondja van rátok” (1 Pét 5,7). A gondviselés nyitja tehát Isten országa. Minden az ember természetfölötti céljának a szolgálatában áll. A gondviselés nem jelent gond nélküli, főleg nem küzdelem nélküli életet. Minél jobban berendezkednénk a földön, annál könnyebben megfeledkeznénk végső célunkról. Az Atya úgy visel ránk gondot, hogy részesít Krisztus sorsában: kegyelmeiben, örömében, szenvedésében, megdicsőülésében. A megdicsőülést Krisztusnak is ki kellett érdemelnie. „Nemde ezt kellett a Messiásnak szenvednie, hogy bemehessen dicsőségbe?” (Lk 24, 26). Isten országa az egyéneken keresztül valósul meg. Minden embernek elölről kell kezdenie kialakítását. Léte és növekedése nem esik érzékeink alá. Annyit tapasztalunk belőle, hogy kovászként erjeszti a társadalmat, de egyenesvonalú fejlődését nem látjuk. Igazi szempontjaink nincsenek a megítélésében. Isten országának győzelme lehet olyan esemény is, amit mi vereségnek látunk. Gondoljunk Krisztus keresztrefeszítésére. Az ilyen megfontolásból tűnik ki a gondviselés természetfölötti jellege. Ha egyik-másik korban a rossz jobban tért hódít, az csak a mi relatív megállapításunk. Általában a rossz mindig valami nagyobb jónak a kiváltója. Nem a rosszból következik a jó, hanem Isten megmutatja, hogy a rosszat is orvosolja, sőt terveinek hordozójává teszi. Igaz véletlenről tehát nem beszélhetünk. Minden Isten örök terve szerint valósul, de mi nem látunk bele titkaiba. Ez a homály erősen próbára teszi a hitet. Különösen akkor, ha váratlan események szenvedő alanyai vagyunk. Megnyugvást csak az ad, hogy Isten a megpróbáltatásokat és a kerülő utakat is megtette lépcsőfoknak örök célunkhoz: „Közreműködtet mindent azok javára, akik őt szeretik” (Róm 8,28). A gondviselés talán a leggyakoribb hittétel abban az értelemben, hogy boldogító voltát, nagyszerűségét addig nem fogjuk fel, amíg az életet hozzá nem mértük. Aki a legkisebb dolgot is kapcsolatba hozza Istennel, az jelenlétének tudatában él. Nem érik meglepetések, nem veszti el kedvét, nem táplál hiú reményeket, mert előre vagy utólag mindent kapcsolatba hoz Isten akaratával. A gondviselés átélése mégsem passzív magtartás. A szabadakaratú kezdeményezésnek teljes tere marad. Sőt éppen a gondviselés gondoskodik minduntalan lehetőségekről a gyakorlati szeretet megvalósításához és Isten országának munkálásához.” -Gál Ferenc-
Március
Az Imaapostolság szándéka:
Evangelizációs: Az üldözött keresztényekért, hogy megtapasztalhassák az egész Egyház támogatását az imádságban, és az anyagiakban nyújtott segítség által.
Nagyböjti idő
A nagyböjti idő célja húsvét előkészítése. A nagyböjti liturgia hangolja ugyanis a húsvéti misztérium megünneplésére mind a keresztségre készülőket a keresztény beavatás különféle fokozatai által, mind a hívőket is, akik visszaemlékeznek keresztségükre és bűnbánatot tartanak. (ESZ,27.)
Március 1: Hamvazószerda – szigorú böjt!
Március 3. 17:00 – Keresztúti ájtatosság / Kapolcs
Március 3. 18: 00 – Ének kör a kapolcsi Molnárházban
