Itt járunk :: Hírmondó - Évközi 7. vasárnapCHAT
Évközi 7. vasárnap
Útravaló

Február 19.: Évközi 7. vasárnap

Február 12: Szent Péter apostol székfoglalása

Február 24: Szent Mátyás apostol

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!”

 

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. Lev 19,1-2. 17-18 Már az Ószövetségben fontosnak tartották az erkölcsi törvények tekintetében, hogy az Istennel való kapcsolat szabályozása mellett az emberi kapcsolatokat is megfelelően rendezzék.

  2. 1Kor 3,16-23 – Pál apostol arra figyelmezteti a korinthusi közösség egyes tagjait, hogy aki magát nagyon bölcsnek vagy okosnak tartja, az a Krisztusban megnyilvánult értékrend szerint könnyen nevetségessé válhat.

  3. Mt 5,38-48 – Jézus nem megszünteti, hanem mérhetetlenül magasabb szintre emeli az ószövetségi előírásokhoz képest az erkölcsi törvényeket, melyek állandó célja a Mennyei Atya szentségéhez történő közelítés.

 

Elmélkedés:

Az ellenség szeretete

Az ellenségszeretetről szóló szakasznak van párhuzama Lukácsnál (6,27-28; 32-36). Mindketten a Q forrásból vehettek. Jézus idézi a Lev 19,18-at: Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Az idézet második része viszont – gyűlöld ellenségedet – sehol sem található az Ószövetségben, sem a fennmaradt rabbinikus irodalomban. A gyűlöletet nem lehet megparancsolni. Jézus tehát a második részben már nem szentírást idéz, hanem a szeretet parancsának korabeli népies következtetésére utal: az ellenséget gyűlölni kell. Az idézés módjából is kitűnik, hogy Jézus nem magával a törvénnyel áll szembe, hanem a korabeli értelmezésével. Jézus korában a Lev 19,18 parancsát már szűken értelmezték: csak az izraelitát tekintették felebarátnak, s így a szeretet parancsát nem vonatkoztatták a kívülállókra. Jézus a gyűlölettel szembehelyezi a szeretetet, és semmiféle különbséget nem tesz zsidó és pogány között. Mindenkit szeretni kell, még az ellenséget is. Ellenségen olyanokat ért, akik üldözik a tanítványokat. Isten a maga gondviselésében nem tesz különbséget jók és rosszak között, amikor napsütést vagy esőt ad. A tanítványnak is ilyen egyformán kell kiárasztania szeretetét. Ha így viselkedik, akkor úgy jár el, mint Isten gyermeke. Ez a kijelentés összhangban van az egész evangéliummal. Semmi annyiszor nem fordul elő, mint az Atya irgalma. Isten valóban atyaságát, elkötelezettségét akarta kinyilvánítani az ember előtt. Viszont ha atyaságának fő vonása a megbocsátás és az irgalom, akkor az embernek is elsősorban ezt kell utánozni. Ezáltal ölti magára az isteni vonásokat. A szeretetnek többféle megnyilvánulása lehet. Ösztönös és érzelmi szeretet kifejlődik olyan közösségekben, akik egymásra vannak utalva, s a jónak, a kölcsönös segítségnek valamilyen viszonzását természetesnek találják. Jézus két csoportot említ, amelyet a zsidók megvetettek: a vámosokat és a pogányokat. A vámosokat csalóknak tartották, s amellett még az idegenmegszálló római hatalmat is kiszolgálták. Így nemcsak bűnösnek, hanem valamiképpen árulónak is számítottak. A pogányok pedig a zsidók előtt tisztátalanok voltak, mert nem ismerték a mózesi törvényt és nem szerinte éltek. Máskor Jézus rokonszenvvel beszél erről a két csoportról, mert van bennük készség a hitre és a jóra (pl. 9,10; 11,19; 21,31). Most azonban az általános szóhasználatot követi: ha a tanítványok is csak úgy gyakorolják a szeretetet – vagyis földi érdekek szerint -, akkor miben különböznek tőlük? A tanítványok akkor lesznek tökéletesek, ha a szeretetet úgy gyakorolják, mint a mennyei Atya. A Lev 19,2-ben is van ilyen felszólítás: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.” Feltűnő, hogy Jézus a „szent” kifejezést itt tökéletessel helyettesíti. Valószínűleg arról van szó, hogy a szent félreérthető a keresztény számára, mert az Ószövetségben külső, rituális szentséget is jelentett. Jézus többet kér: tökéletes erkölcsöt, amely az ellenségszeretetet is magába foglalja. A MTörv 18,13 felhívásában is „tökéletes”áll. „Légy tökéletes az Úr, a te Istened színe előtt.” Új fordításunk már az értelmet adja vissza: „Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez.” A héber kifejezés jelentése: teljes, tökéletes, érintetlen, osztatlan, s már „tökéletessel” fordította a LXX is. Feltételezhető, hogy Jézus összekapcsolja a Lev 19,2 és a MTörv 18,13 felszólítását. A párhuzamos Lk 6,36-ban ez áll: „Legyetek hát irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas.” A Máté-féle „tökéletes” többet mond, mert az „irgalmast” is magába foglalja. Tulajdonképpen ez az egyetlen hely az egész Szentírásban, amely Istent tökéletesnek mondja (héber: tám). Ezzel Jézus elvonatkoztat a tökéletesség legalista felfogásától, amely a tökéletességet a törvények hű, aprólékos betartásában látta. Isten tökéletességét az követi, aki az ő egyetemes szeretetét utánozza. Ha figyelembe vesszük, hogy a 48. vers mondása tulajdonképpen lezárja az ellentétek sorozatát (5,2-47), akkor azt a verset úgy is tekinthetjük, mint a 20. versben bejelentett elv végleges, következményszerű megfogalmazását. A 20. versben Jézus felszólít: „Ha igazságtok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” A hat ellentét megvilágította a kérdést, s most Jézus meghatározza, hogy hogyan lehet felülmúlni a farizeusok igazságát: azzal, hogy a mennyei Atya tökéletességét utánozzuk. Más szóval a tökéletesség abban áll, hogy egészen Istenhez tartozunk. A tökéletesség tehát nem törvénybetartás, hanem teljes önátadás Isten akaratának.

-Jakubinyi György-

Forrás: Toronyirány magazin –Szeged

 

+Gondolat:

A minap férjem pár műgyantából készült könnyűsúlyú szobrot felhelyezett a szomszéd kőpajta falára. Kicsit dekorálni akarta az udvart, gondolta úgyis csak mi látjuk. Olyan helyre tette, ahol a kövek közé könnyedén be tudott helyezni egy-két szöget, még kalapács sem kellett hozzá. Nem gondolta, hogy ez probléma lesz. Probléma lett. A szomszéd felháborodottan támadt rá hevesen, hogy márpedig azonnal szedje le, stb., stb. Mondta férjem: rendben. A szomszéd tovább mondta. Válasz: jó, rendben. A harag végül lecsillapodott, mert nem talált társra. Az ő fala, ha nem akarja, hogy szobrok legyenek rajta, szíve-joga. Nekünk kellett volna először megkérdezni, lehet-e, megengedi-e. Hibáztunk, csendben kijavítottuk. De miért van az, hogy az ember haragra haraggal felel? S miért van az, hogy ha nem ez történik, akkor szinte meglepődünk. Napi szinten találkozunk azzal, ahogy ellenségeskedésre ellenségeskedés lesz a válasz. Ha te így, akkor én is így. Boldogabb lesz ettől az ember? - kérdezem. Elégedettebb? Szerethetőbb? Kevéssé hiszem. A szeretet nem gyűlölködik, nem ellenségeskedik. Ha az emberben szeretet van, akkor, ha megbánt is, jóvá akarja tenni. Mert a szeretet harmónia. És a harmónia boldogság. De olyan, mintha ma az ember nem akarná, hogy szeretet legyen benne. Nem akarja hát a harmóniát, nem akarja a boldogságot? Dehogynem. De a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Ezen a hozzáálláson kellene változtatnunk. A válaszainkon, amiket adunk, tettekkel, szavakkal.

A böjti időszak közeledte remek lehetőség arra, hogy elcsendesedjünk, s látszólagos magányunkban megleljük önmagunkban Istent, és az őáltala sugallt válaszokat. Legyen meg Isten akarata életünkben, tudjuk azt mondani: jó, rendben! Ezekben a meghitt pillanatokban közeledhetünk leginkább az Istenre való teljes ráhagyatkozáshoz, az isteni harmónia lényegéhez.

-ágnes-

Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik.
Boldogok, akiknek útja szeplőtlen: akik az Úr törvényét követik.
Boldogok, akik rendelését megtartják, őt keresik teljes szívvel.
Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik. Azt parancsoltad nekünk, hogy hűségesen megtartsuk törvényedet.
Bárcsak arra vezetnének útjaim, hogy megtartsam, amit parancsoltál.
Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik.
Hálát adok neked tiszta szívből, mert megtanultam igaz végzéseidet.
Megtartom, amit elrendeltél, ne hagyj el soha engemet.
 
Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik. 
-Válaszos zsoltár-

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes