Itt járunk :: Hírmondó - Évközi 18., 17., 16., vasárnap és: Művészetek Völgye 2016CHAT
Évközi 18., 17., 16., vasárnap és: Művészetek Völgye 2016
Útravaló a következő hétre.

Minden kedves Látogatónknak köszönjük, hogy megtisztelték programjainkat jelenlétükkel!

A Szaléziánum és az Ősök Háza csapata.

 

Művészetek Völgye - A taliándörögdi templom programjai Facebook oldalunkon 

 

Útravaló a Művészetek Völgye rendezvényei utáni hétre.

 

Az imaapostolság szándékai Augusztus hónapra:

Egyetemes: Hogy a sport alkalom legyen a népek közötti testvéri találkozásra, és hozzájáruljon a világ békéjének ügyéhez.

Evangelizációs: Hogy a keresztények az evangélium követői legyenek, tanúságot téve a hitről, a becsületességről és a felebaráti szeretetről.

 

 

Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

 

 

Július 31.: Évközi 18. vasárnap

 

A Szentmise olvasmányai:

 

  1. Préd 1,2,; 2,21-23 – A Prédikátor a mulandó földi élet hiábavalóságait állítja elénk.

  2. Kol 3,1-5. 9-11 – Pál is a földi élet mulandó dolgairól beszél, melyeket bálványimádásnak mond, s arra szólít fel, hogy vessük le azt a régi embert, aki ezeknek hódol és öltsük fel az újat, aki állandóan megújul a teljes megismerésig.

  3. Lk 12,13-21 – Jézus is arra figyelmeztet, hogy a földi vagyon szerzése mit sem ér, mert ha az ember meghal, úgysem viheti magával, ehelyett Istenben érdemesebb gazdagodni.

 

Örömhír


 

Ferenc pápa: Javainkat használjuk mások megsegítésére

A pápa szokás szerint a napi evangéliumi szakaszból indult ki szentbeszédében (Lk 12,13–21): egy ember arra kéri Jézust, segítsen, hogy testvére megossza vele örökségét. Mindennapi problémáról van szó – mutatott rá a pápa. Hány családot tett tönkre a pénz, azt okozva, hogy testvér testvér ellen, apa gyermeke ellen fordul. A pénzhez való ragaszkodás első eredménye a pusztulás. Amikor valaki ragaszkodik a pénzhez, elpusztítja saját magát, családját. A pénz tönkretesz. Megtámadja a személyt. A pénz arra szolgál, hogy sok jót tegyünk az emberiség fejlődése érdekében, de amikor a szívedhez tapad, akkor elpusztít – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya.

Jézus arról a gazdagról mond példabeszédet, aki azért él, hogy kincseket gyűjtsön magának, ugyanakkor nem válik gazdagabbá Isten szemében. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy tartsuk távol magunktól a kapzsiság minden formáját.

A pénzéhség, kapzsiság nagyon káros. Ha valaki egyre több pénzt akar gyűjteni, akkor eljut a bálványimádásig, és tönkreteszi az emberi kapcsolatait. Nem a pénz, hanem a magatartás ártalmas, amelyet úgy hívnak: kapzsiság. Beteggé tesz, mert mindent csak a pénz szemszögéből szemlélsz. Elpusztít, beteggé tesz. Végül – és ez a legfontosabb – a kapzsiság a bálványimádás egyik eszköze, mert ellenkező irányban halad, mint amelyet Isten járt velünk végig. Szent Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki gazdag volt, szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. Ez Isten útja: az alázat, a lehajolás, hogy szolgáljunk. A kapzsiság azonban ellenkező útra terel: te, aki csak egy szegény ember vagy, Istenné teszed magad hiúságból. Ez bálványimádás – emelte ki a pápa.

Ezért Jézus kemény, erőteljes szavakat használ a pénzhez való ragaszkodással kapcsolatban: nem lehet két úrnak szolgálni: vagy Istennek vagy a pénznek. Azt mondja, hogy ne aggódjunk, mert az Úr tudja, hogy mire van szükségünk, és arra szólít minket, hogy bizalommal adjuk át önmagunkat az Atyának, aki kivirágoztatja a liliommezőket, és enni ad a madaraknak. A példabeszéd férfija továbbra is csak vagyonára gondol, de Isten így szól hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!” Ez az út ellenkezik Isten útjával, esztelenség, amely eltávolít az élettől, elpusztít minden emberi testvériséget – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta:
„Az Úr megtanítja nekünk az utat: nem az önmagáért való szegénység útjáról van szó. Nem. A szegénység útja Isten eszköze, hogy Isten legyen Isten, hogy Ő legyen az egyetlen Úr, nem pedig az aranybálvány. Javainkat azért kapjuk Istentől, hogy azokkal előbbre vigyük a világot, az emberiséget, hogy segítsük a többieket. Őrizzük meg szívünkben az Úr szavát:
„Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013.

 

Augusztus 5.: Havas Boldogasszony

A római Santa Maria Maggiore-bazilika, a legősibb Mária-templom felszentelését ünnepeljük Havas Boldogasszony emléknapján, augusztus 5-én.

A 431. évi efezusi zsinat után, amelyen Jézus anyját Istenszülőnek nyilvánították, Rómában, az Esquilinus-dombon III. Sixtus pápa (432-440) templomot építtetett az Istenszülő tiszteletére, ezt később Santa Maria Maggiore bazilikának nevezték. Ez Nyugaton a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére szentelt legősibb templom.

A jeles nap latin elnevezése: Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives – hazánkban Havas Boldogasszony és Havi Boldogasszony néven ismert.

Egy legenda szerint a Santa Maria Maggiore-bazilika helyét maga a Szűzanya határozta meg. A 4. században, Liberius pápa idejében egy Giovanni nevű gazdag római patrícius és felesége elhatározták, hogy vagyonukat Máriának ajánlják fel. A Szent Szűz álmukban megjelent a házaspárnak, és arra hívta őket, hogy azon a helyen, amelyet másnap, augusztus 5-én hó borít majd, emeljenek templomot a tiszteletére. A fent említett legenda alapján Liberius pápának is megjelent álmában a Szűzanya, megjelölvén, hol építsen számára méltó templomot Rómában. Kérését Mária azzal erősítette meg, hogy a forró római éjszakán hó esett az Esquilinus dombon. Reggel, kinézve palotája ablakain a pápa Róma hét halmának egyikén havat pillantott meg; majd lerajzolta a templom körvonalát a csodás havazásra összegyűlt római lakosok előtt.

Innen kapta elnevezését a mai ünnepnap, melyet 1568-ban vette föl V. Pius pápa a Római Kalendáriumba.

Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján minden évben virágszirmok hullatásával emlékeznek a 358-ban történt csodás hóesésre a Santa Maria Maggiore-bazilika előtt.

 

Augusztus 6.: Urunk színeváltozása

Jézus megdicsőülésének helye a régi hagyomány szerint a galileai Tábor-hegy volt. A csoda színhelyén még az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük napja, augusztus 6. lett Urunk színeváltozásának (latinul: transfiguratio) ünnepe.

E napon Jézus emberi testében, még a feltámadás előtt való isteni dicsőségének felragyogását ünnepeljük. Az esemény a Tábor hegyén történt, a Szentírás a színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le (Mk 9,2–7; Mt 17,1–9; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–18). Hatására megvilágosodott az apostolok számára Jézus rejtett isteni méltósága.

A színeváltozás fontos mozzanatai: a ragyogó fény, a felhő, Mózes és Illés megjelenése, az Atya szózata.
A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus megkeresztelkedésére emlékeztet. Mózes és Illés megjelenése is Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat”, tehát az egész ószövetségi tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény (Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4), sőt arra, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik (Dán 7,13).

A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, az akkori Magyarország déli végvárát. A két időpont egybeesése azzal magyarázható, hogy az 1456. július 22-ei győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

Istenünk, te egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozásakor Mózes és Illés tanúságtételével erősítetted meg hitünk szent titkait, és csodálatos reménységet nyújtottál, hogy gyermekeiddé fogadsz minket. Add meg nekünk, hogy szeretett Fiad szavára hallgatva társörökösei lehessünk Krisztusnak. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

 

 

 

 

Útravaló

 

Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.”

 

Július 10.: Évközi 17. vasárnap

A Szentmise olvasmányai:

 

  1. Ter 18,20-32 – Ábrahám imádkozik az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el Szodomát és Gomorrát: „Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt…”

  2. Kol 2,12-14 – Pál arról tanítja a híveket, hogy Krisztussal együtt mindenkit életre kelt a mennyei Atya.

  3. Lk 11,1-13 – Jézus imádkozni tanítja apostolait, hogy állhatatos szívvel kérjék a mennyei Atyát, mert aki tud kérni, annak adnak.


 


 

Örömhír

 

Assisi Szent Ferenc: A Miatyánk kifejtése


 

(1) Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk.


(2) Aki a mennyekben vagy: az angyalokban és a szentekben; te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet; te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök, akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.

(3) Szenteltessék meg a te neved: ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége,

(4) Jöjjön el a te országod: hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.

(5) Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük, s hogy végül minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra; felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, erőnkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani, mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén, szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani.

(6) Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma: annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

(7) És bocsásd meg vétkeinket: a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéből, s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására.

(8) Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.

(9) És ne vígy minket kísértésbe: se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.

(10) De szabadíts meg a gonosztól: a múlttól, a jelentől és a jövendőtől. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

Amen.


 

Július 25.: Szent Jakab apostol

Jakab az Újszövetségben Szalome és Zebedeus fiaként jelenik meg. Testvérével, János evangélistával együtt hívta meg Krisztus a tanítványok közé (Mt 4,21). Jelen volt, amikor Jézus feltámasztotta Jarius leányát (Mk 5,37), valamint a Tábor-hegyen, Krisztus megdicsőülésekor (Mt 17,1) és Jézus elfogásakor a Getszemáni kertben (Mt 26,36). Heródes Agrippa idejében, 44 táján fejezték le (ApCsel 12,2), elsőként szenvedett vértanúhalált az apostolok között.

A középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostellában. A 8. századtól él az a hagyomány az Egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig eljutott missziós útján. Egy későbbi, 13--14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, s akkor megjelent neki Zaragózában a Szűzanya és megvigasztalta. E hagyomány a breviáriumba is belekerült: ,,Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt.''

Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába vitték. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. Magát a sírt azonban megkímélték. 1075--1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához.

 

Július 26.: Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei

Szent Anna a veszprémi Egyházmegye védőszentje

Szent Joakim nem szerepel az evangéliumokban, először a 2. században keletkezett Jakab protoevangélium említi. Neve annyit jelent: Isten megvigasztal.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna = kegyelemmel áldott, szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt.

Ünnepe a 13--14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5--6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

 

Július 29.: Szent Márta

Mária és Lázár nővére. Amikor Jézus Betániában meglátgatta a testvéreket, Máriát, és Mártát, Mária Jézust hallgatta, míg Márta a vendégeknek szolgált fel (Lk 10,38-42). Jelen volt, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, s megvallotta hitét, hogy Jézus a Messiás és Isten Fia (Jn 11,1-45). Mártát szolgálata miatt a háziasszonyok védőszentjének tekintik. 

Útravaló

 


 

 

Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”


 

Július 10.: Évközi 16. vasárnap

A Szentmise olvasmányai:

 

  1. Ter 18,1-10a– Az Úr két angyal kíséretében megjelenik Ábrahámnak és fiút ígér neki és feleségének, Sárának.

  2. Kol 1,24-28 – Pál arról hirdet a híveknek, hogy Isten gazdagsága, azaz az üdvözítő szent titok a pogányoknak is megadatik, mert minden embernek lehetősége van arra, hogy tökéletessé legyen Jézus Krisztusban.

  3. Lk 10,38-42 – Ha mi is a jobbik részt választjuk, nem veszítjük el azt soha, mint ahogy Máriának is megígérte Jézus.


 

Örömhír


 

Az aggodalom, a nyugtalanság, mely az emberi szívekben oly gyakran és oly sokáig időz, elrejti és eltakarja, nem engedi szárnyalni a szabad boldogságot.


 

Minden napnak sok a tennivalója, nagy lehet terhe. S még ha meg is birkózunk vele, nem tudunk nem gondolni a holnapra, és a holnaputánra. Azért is aggódunk, és a számtalan dolog, intéznivaló közepette elfelejtjük, s nem tartjuk fontosnak Isten szavát meghallani. Az Úrral való találkozás örömét szívünk, lelkünk teljes odafigyelésével kellene megélnünk. Mint Máriának. Aki odaült és hallgatta az Úr szavát. Pedig nekünk is megadatik ez a szentmisékben. Jusson eszünkbe, hogy az Olvasmányokban, a Szentleckékben, az Evangéliumokban mindig Isten szavát hallhatjuk. Örök életet adó igék ezek. Sokan mondják, hogy ők otthon is tudnak beszélgetni Istennel, ezért nem járnak templomba. A Biblia Isten szavait, igéit leíró Szent Írás. Vajon ezek az emberek hányszor nyitják ki a Könyvet? Vajon felolvassák, tanulmányozzák, értelmezik, gondolkodnak felőle? Megfontolják, életté váltják?

A templom szent hely. Ezen a szent helyen olvassa fel a szentmisén Isten szolgája Isten szavát. S beszél róla, mert ő hitelesen képviseli azt, s tanulmányozta, tanulta, éli, és átérzi. Közvetíti nekünk, s ezáltal újra és újra belép Isten szava a térbe és időbe. Hozzánk is, akik most ebben a jelenben és valóságban élünk. Itt és most.
A templompadban mi is odaülhetünk Krisztus lábához és hallgathatjuk Őt. Mert nem lehet elégszer tenni ezt, és nem lehet ennél fontosabb semmi más. Hiszen gondolatokat ébreszt, irányt mutat, megerősít, vigasztal, kérdőre von, avagy hálára kötelez. Ő mindig figyel ránk. Még akkor is, amikor mi nem figyelünk Őrá. Sürgünk-forgunk, teszünk-veszünk, mint Márta. Azt mondjuk: nincs időnk ilyenekre. De elvárjuk, hogy neki mindig legyen ránk ideje, s végül, amikor imára kulcsoljuk kezünket, márpedig hallgasson meg – mondjuk, követeljük.

Testvérek! Szívünk minden dobbanásában érezhetjük Isten jelenlétét. Gyógyít, ha bajban vagyunk, velünk örül, ha vígságunk van és bennünk könnyezik, ha szomorúság ér. Fogadjuk el jelenlétét, üljünk mellé, mert vele élni jobb és boldogabb emberré tesz. Többé, mint aminek hittük magunkat. Máriának lehetősége volt, hogy azt válassza, hogy hitében megerősödjön, hogy az Úr Jézus jelenvaló tanítását hallgathassa. Nekünk is megadatott a lehetőség. Mária a jobbik részt választotta. Válasszuk mi is azt. Hogy ne veszítsük el soha. Soha.


 

Nem csak a fejemben,

nem csak a gondolataimban,

de a szívemben, lelkemben élsz.

Ne félj, nem félek,

mert velem vagy,

hallak, s hallgathatlak.

Többet kellene rád figyelnem,

Veled éreznem, Benned remélnem.

Többet kellene elcsendesednem,

hogy tanításod életté tegyem.

Hitem lángját kérlek, szítsd erősen,

hogy soha, soha el ne vesszem,

Hogy az örökkévalóságba vezessen!


 

Július 20.: Szent Apollinaris püspök és vértanú

Ravenna első püspöke. Első írásos említése a Gerominianus féle Martyrológiumban található. Maurus érsek szerint maga Szent Péter szentelte püspökké. Meggyógyított egy vak kisfiút, és a ravennai tribunus feleségét. Valens császár uralkodása idején lett vértanú, doronggal, botokkal ütötték agyon, belehalt sérüléseibe. Ereklyéit a Sant’Apollinare Nuovo templom főoltára alá helyezték.

Forrás: Szentek Lexikona


 

Július 22.: Szent Mária Magdolna

Jézus, a magdalai Máriából hét démont űzött ki az Evangéliumok tanúsága szerint, és ez a nő ezután csatlakozott Jézushoz. Jelen volt keresztre feszítésekor, és halálakor, a keresztről való levételnél és eltemetésénél. Egyike volt azoknak, akik Húsvét reggelén üresen találták a sírt, s egyike volt azoknak, akiknek a Feltámadott megjelent. Amikor felismerte az Urat, elmondta a látottakat a tanítványoknak, ezért nevezik az apostolok apostolának. A nyugati hagyományban ő a bűnbánatot tartó egykori rossz hírű nő. Alexandriai Kelemen, Szent Ambrus, Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely pápa azonosították beszédeikben a bűnös asszony alakját Mária Magdolna személyével.

Forrás: Szentek Lexikona

 

 

Július 23.: Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

 

1302-1303-ban született Svédországban, előkelő családban. Jámbor nevelést kapott, s már fiatal korában látomásai voltak. 1316-tól boldog házasságban élt, nyolc gyermeke született. 1335-ben udvarmesternő lett a királyi udvarban. 1342-ben férjével elzarándokolt Santiago de Compostellába. Visszatértük után, férje egy ciszterci kolostorba vonult vissza, s ott halt meg 1344-ben. Férje halála megváltoztatta Brigitta életét. Letelepedett Alvastara kolostorában, s itt voltak híres látomásai a Megváltóról. Járt Rómában, a Szentföldön, végül 24 éven át Itáliában élt. Nagy hatással volt az egyházi és világi vezetőkre; követelte a pápa hazaköltözését Avignonból. Amikor V. Orbán rövid római tartózkodás után mégis visszatért Avignonba, megjósolta halálát, ami be is következett. Brigitta Rómában halt meg 1373. július 23-án. IV. Károly 1377-es kérelmére 1391-ben avatták szentté. Látomásai a karácsonyi ünnepkör ikonográfiáját nagymértékben befolyásolták, különösen a születési barlang ábrázolását. Ugyanis Brigitta egy fehér ruhába öltözött imádkozó Máriát látott a sugárkoszorúban ruhátlanul fekvő gyermek előtt. 1999. október 1-jén II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé, emléknapját pedig ünnep rangjára emelte.

Forrás: Szentek Lexikona

 

Farkas Gábor : Onnan

 

Azért néha imádkozol,

békét így teremtesz talán

a bibliai szó jogán,

hátha a fény hozzád hajol.

 

Hátha – de ez se vígasztal,

már semmi – a költészet sem,

az állandósult véletlen,

a néha terített asztal,

 

a köszöntők, meghívások,

a vállon veregetések –

a szorítóan kemények…

 

Mindez csak sejthető indok:

minden hangot ide szánok,

s megváltást onnan remélek.

 

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes