Itt járunk :: Hírmondó - Advent 2. vasárnapjaCHAT
Advent 2. vasárnapja
Útravaló

December 4: Advent 2. vasárnapja

December 6: Szent Miklós püspök

December 8: A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (Főünnep)


 


A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. Iz 11,1-10 – Izajás próféta jövendölése az Izáj törzsökéből származó vesszőről szól, aki elhozza az emberek közé az igazságot.

  2. Róm 15,4-9 – Pál apostol arra figyelmeztet újra, hogy merítsünk türelmet, erőt és vigasztalást az Írásból, és egyetértés legyen közöttünk, mert üdvösségünk nagyon közel van.

  3. Mt 3,1-12 – Keresztelő János figyelmeztet: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!”

 

Elmélkedés:

Advent második vasárnapján Keresztelő János színre lépéséről olvashatunk Máté evangéliuma szerint.
A történet oly régi mégis, a pusztában kiáltónak szava, kemény felszólítása a bűnbánatra ma is hallatszik szívünkben, ha elcsendesedve megállunk egy pillanatra. Az Úr útját minden kor emberének, így nekünk is, a magunk életében is egyenessé kell tenni. Egyenesen a szívünk felé. Mert amikor eljön, hogy a kezében tartott lapáttal kitakarítsa szérűjét, arra törekedjünk, hogy mi a búza legyünk, melyet a magtárba gyűjti. Ne a pelyva, mely az olthatatlan, örökké égő tűzben elég. De mit is kell tennünk azért, hogy az Úr útját előkészítsük szívünkhöz? Erre felel Keresztelő János. Hogy tartsunk bűnbánatot, tisztítsuk meg lelkünket, mert bizony vétkezünk. Gondolattal, szóval, cselekedettel. Soha nem késő bocsánatot kérni, soha nem késő szívünket megnyitni. Az ember oly könnyen megkeményíti szívét, és oly nehezen nyitja meg. Keresztelő János keményen fogalmaz, amikor azt mondja:
„A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem!”Ha nem tartunk bűnbánatot, ha megmaradunk tobzódásainkban, részegeskedéseinkben, ahogy Szent Pál is figyelmeztet, azaz bűneinkben, akkor nem jutott el szívünkhöz az Úr szava. Semmivel sem leszünk különbek a mai világ hitetlen embereitől. Milyen hit az, amely süket, vak, és keményszívű? Milyen hit az, ami nem tükrözi a Krisztusi tanítást? Milyen hit az, amely nem terem gyümölcsöt?

Világunk - tágabb és szűkebb értelemben is - összekuszálódott emberi sorsokról árulkodik. Fájó, hogy nem merünk, nem tudunk mit kezdeni életünk jelenen, s e világon túli mivoltával. A keresztény ember válasza Jézus. És ebben az Adventi időszakban a keresztény ember Jézus eljövetelét ünnepli és várja. Ünnepli, mert a Megváltó, aki bűneinktől megszabadít, egykor megszületett a mi általunk megélt történelmi időbe. A templomok mellett felállított Betlehemi születést megjelenítő jászlak erre emlékeznek. Amikor még üres a jászol, a várakozás időszakára emlékeztet, majd az örömteli pillanatra, amikor Mária karjaiban tartja a kisdedet.
A keresztény ember Jézust ünnepli, mert születésével, majd életével, halálával, és feltámadásával reményt adott. Az örök élet reményét. Ugyanakkor a keresztény ember várja is Jézus eljövetelét. Minden nap minden pillanatában a szívébe, és mindenkor várja dicsőséges újbóli eljövetelét.

De mit ér a Betlehem fénye, ha a szívek hazudnak és álnoksággal teltek? Vagy ami még rosszabb, ha üresek és némák és süketek ezek a szívek?

Mit ér Mária, a kis Jézus és József alakja a jászlakban, ha üresek a mennyei Jeruzsálemet közénk hozó templomok?

Keresztelő János a mennyek országáról tanított. Ahová Jézuson keresztül vezet az út. Ez az út sokszor göröngyös, de ha törekszünk arra, hogy egyengessük azt, bűnbánattal, jó cselekedettekkel, akkor remélhetőleg megtörténik a mi szívünkben is az a csoda, melyről az alábbi történetben olvashatunk. Kívánom ezt Mindenkinek!

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”

A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.” A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.

Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus....”

Sharon Hudnell: Az ünnep fénye
(Ima ádventi gyertyagyújtáskor)

E legszentebb időszak Ura, Kérünk, áldd meg mindazokat, akik ma összegyűltek, hogy meggyújtsák az ádventi gyertyákat.

Ahogy a remény fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk azokra, akik hittel várták a Messiást.

Ahogy a béke fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a Szűz csendes erejére, és hogy megéljük a béke üzenetét, amit Fia hozott.

Ahogy az öröm fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a pásztorok boldogságára szenteste, és hogy magukba ihassuk, hogy ezt az örömöt a számunkra legdrágábbakkal oszthatjuk meg.

Ahogy a szeretet fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a Gyermekre, akit gyengédségében adtak e földnek, hogy megvilágítsa számunkra a sötétet, és a legegyszerűbb parancsolatát: Szeressétek egymást!

Ahogy most megünnepeljük az adventet, add, hogy a remény, béke, öröm és szeretet fényei ragyogjanak be minket, és úgy szórják fényüket a világban, mint a gyertya a sötét éjben!

Amen

 

Hírek

December 8 csütörtök: 18.00 órakor Ének Kör a petendi Teleházban. A karácsonyi ünnepi énekrendre készülünk! Szeretettel várunk Mindenkit!

Taliándörögdön, december 10-én, szombaton, 17.00 órakor szeretettel várnak Mindenkit az Adventi Gyertyagyújtásra!

A gyertyagyújtás után Ludwig Emil A magyar templomokról tart előadást a Közösségi Házban, melyre szintén szeretettel várnak Minden Kedves Érdeklődőt!

 

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes