Itt járunk :: Hírmondó - Advent 1. vasárnapjaCHAT
Advent 1. vasárnapja
Útravaló

November 27: Advent 1. vasárnapja

November 30: Szent András apostol

December 3: Xavéri Szent Ferenc


 

Az Imaapostolság szándékai December hónapra:

Egyetemes: Hogy megszűnjék az egész világon a gyermek-katonaság sebe.

Evangelizációs: Hogy az európai népek újra felfedezzék az örömet és az élet reményét adó Evangélium szépségét, jóságát és igazságát.


 

Adventi idő


 

Az Adventi időnek kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészületi ideje ez, amikor Isten Fiának az emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal azonban olyan időszak is, amelyben ez a visszaemlékezés ráirányíthatja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje.

 

Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!”

 

A Szentmise olvasmányai:

 

  1. Iz 2,1-5 – Izajás próféta látomásában, a végső időkben Isten ítéletet tart a nemzetek fölött, majd örök békét ajándékoz övéinek.

  2. Róm 13,11-14 – Pál apostol arra figyelmeztet, hogy éljünk becsületesen, hagyjuk magunk mögött a földi világ hívságait, mert üdvösségünk nagyon közel van.

  3. Mt 24,37-44 – Éberen, felkészülten várjuk az Úr eljövetelét.

 

Elmélkedés:

 

Advent első vasárnapján részletet hallunk Jézus eszkatologikus beszédéből. Tanítása során a Megváltó ritkán beszélt a végidő dolgairól, s ennek megvolt az oka. Az evangélium célja ugyanis nem az, hogy valamiféle misztikus ismeretet közöljön, vagy feltárjon olyan titkokat, amelyek kielégítik az emberi kíváncsiságot. Jézus nem árulja el, milyen a beteljesült ország, az üdvösség, azt azonban a lelkünkre köti: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni" (Lk 13,24). Mit érne egy olyan evangélium, amely közli velünk, mi vár ránk az út végén, csak éppen magát az utat nem ismerteti meg velünk? Van-e bármi értelme a végső dolgokról szólni, ha előbb nem tanultuk meg, hogyan éljük meg itt és most az életet, amely felkészülés az Úr második eljövetelére? Ezt a szempontot el kell sajátítanunk, mert e nélkül fürkészhetjük az Isten-rejtelmet, csak éppen részünk nem lesz benne.

Az eszkatologikus beszéd figyelmeztet: „Legyetek hát készen” (Lk 24,44). Az idő, amelyet itt, a földön ajándékba kapunk, várakozás az Úr adventjére, a készület és készenlét ideje. A cél az, hogy úgy éljünk, úgy fogadjuk be és váltsuk tettekre a kegyelmet, hogy azok közé tartozzunk, akiket felvesznek a mezőről, a malomból. Ennek az útja pedig az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása, ahogyan azt a most vasárnapi szakasz után Jézus ki is fejti (vö. Mt 25,31–46).

Itt tehát semmi esetre sem valamiféle passzív várakozásról, vak fatalizmusról, az ismeretlen sorsnak való kiszolgáltatottságról van szó. Az, ami elrejtettnek, bizonytalannak tűnik, valójában nem más, mint a hűséges keresztény élet belső hajtóereje: az állandó és nem szűnő éberség, virrasztás, törekvés indítólökése. Erről a lelki viszonyulásról beszél Szent Pál, amikor azt mondja: „Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk” (Gal 6,9).

Mindez megadja adventünk alaphangját, de ugyanakkor „programját” is: minden itt magában hordozza Isten országának a lehetőségét, minden most magában rejti az örökkévalóság ígéretét. Legkisebb tettünk, legértéktelenebbnek látszó pillanatunk is tágasságra tesz szert: lehet, hogy innen és mostantól fogva nyílik meg előttünk a létezés végső horizontja, az a távlat, amely mindent értelmessé és értékessé tesz. Persze ugyanez azt is jelenti, hogy mulasztásaink, elmaradásaink, megbicsaklásaink és vétkeink is túlmutatnak a maguk konkrétságán. Az ember tágasabb önnön léténél, tere és ideje a végtelenség és az örökkévalóság előszobája. Életünk advent, hatalmas, csodálatos és felelősségteljes készület ideje.”

Török Csaba / Új Ember hetilap 2013.12.01.

Advent első vasárnapján, egy új egyházi év kezdetén, az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtott fényénél imádkozzunk, olvassunk fel verseket, melyek az ünnepről szólnak, melyek átmelegítik szívünket, lelkünket:

 

Az első gyertyagyújtásra:

Adventi imádság Mark Neilsentől:

Urunk, Jézus, Fény és sötétség ura, kérünk, áldd meg a te Szent Lelkeddel karácsonyi előkészületeinket. Mi, akiknek oly sok dolga volna, mindennap megállunk, hogy csendben és békében meghallgassuk szavad.

Mi, akik oly sok minden miatt aggódunk, reménnyel várjuk, hogy közénk térj.

Mi, akiket oly sok áldással halmoztál el már így is, várjuk, hogy királyságod tökéletes öröme is eljöjjön. Mi, akiknek nehéz a szíve, keressük léted örömét.

Mi a te néped vagyunk – sötétben járunk, de keressük a fényt.

És azt kérjük: „Jöjj közénk, Úr Jézus!”

Ámen.

Guti Tünde: Neked mit jelent az advent?

Nekem mit jelent az advent?

Nem a gyertyák fényét,

hanem messiási díszben

Jézus visszatértét.

Nekem mit jelent az advent?

Nem meleg kalácsot,

hanem égi szeretettel

érkező világot.

Nekem mit jelent az advent?

Szívben várakozást.

Lelkem vágyik látni Jézust,

boldog találkozást.

Nekem mit jelent az advent?

Minden teljesedik!

Mit próféták megígértek,

Krisztus megjelenik!

Nekem mit jelent az advent?

Nem a versfaragást,

de az Úr jelenlétében

csendes megmaradást.

S neked mit jelent az advent?

Illatos koszorút?

Látsz-e gyertyafényen túlra?

Várod-e a Fiút?

 

 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

. . . Bizalmas szívvel járom a világot

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben

. . . És valahol csak kétkedő beszéd

Hallok szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen

S ne csak így decemberben


 

Hírek

December 2: 18.00 órakor Ének Kör a petendi Teleházban. A karácsonyi ünnepi énekrendre készülünk! Szeretettel várunk Mindenkit!

Taliándörögdön, december 3-án, szombaton, 18.00 órakor szeretettel várnak Mindenkit az Adventi Gyertyagyújtásra!

 

Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes